2019. augusztus 18.
AnaLog Blog
címkék:none

Lépések a boldogság felé 1.2.3.

Pontosabb lenne talán azt mondani, hogy akadályok a boldogság útjában.

Tündét 25 éve munkatársként ismertem meg. Kitartó és kedves személyisége sok emberrel vette körül. Nekem is több alkalommal segítette az előrelépésemet, amiért nagyon hálás vagyok neki ma is.

A minap a következő kérdéseket olvastam tőle egy Facebook bejegyzésben:
"Érdekes ez a boldogság kérdés......
Szerintem mindenki gondolkodik rajta naponta.... de minimum egyszer életében biztos.
Nem lehetünk mindig boldogok, de hogyha tartósan boldogtalan vagy, egészen biztos megbetegszel.... majd korán meghalsz... persze elkísérhet a halálig egy-két szenvedélybetegség is (drog, ital, étel), amiben pillanatokra jól vagy... de hamar rájössz ez semmi.
Sokan azt mondják a boldogság belülről fakad..... ezt értem, de amikor minden darabokra hullik olyan nehéz ezt tudatosítani magamban.
És életük során vannak pillanatok, mikor minden darabokra hullik. Hogyha "elég erős vagy" újra építheted magad..köszi...okés...nem mindenki tudja megtenni. 🙁  az ÉLET élni akar és boldogan akar élni.
Hogyan?
merre indulj?
mit csinálj és mit nem?
meddig mehetsz el és hol állj meg, meg kell-e állni, vagy elég hogyha önmagadat adod?.... sorsdöntő kérdések.
Majd mit választunk.. - többnyire - benne maradunk a boldogtalanságban... csak a legbátrabbak tudnak fordítani a sorsukon. Köszönet, hogy példát mutatnak. Csak bátran érdemes élni az életet. Nem tudom a válaszokat, de egyet biztosan tudok... ne betegedj meg és ne halj meg korábban mit amennyi idő a rendelkezésedre áll.... hiszen csak arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, ami megadatik." (Eddig Tünde kérdései.)

Filozófus elmémet egy kérdés foglalkoztatja gyerekkorom óta:  Érzem, hogy Mengyelejev periódusos rendszeréhez hasonlóan az érzelmek is kapcsolódnak egymáshoz.
De hogyan?
Senki sem tudott válaszolni… magam kellett utána járjak.

A boldogságról:

- Mi a boldogság?
- Egy érzés.
- Mikor jelenik meg a boldogság érzése?
- Amikor az egyén azt éli át, hogy a világ ami körülveszi JÓ (rendben van) úgy ahogy van.

A boldogság érzés megjelenésének mégis van három feltétele:

  1. Tudom, hogy MI jó nekem. Nem mikor lesz jó? Nem kivel lenne jó? Nem hol lenne jó? Hanem Tudom, hogy mi jó nekem, ami nem jó attól távolodok ami jó ahhoz közeledek.
  2. Meg is tudom tenni azt, ami jó nekem. Ha nem tudom azt tenni ami jó nekem, akkor az régmúlt tapasztalatai  visznek tévútra, ott nincs boldogság.ű
  3. A cselekedetemet a környezetem elfogadja. Amíg a környezetemből nem érkezik elfogadás a tetteim nyomán, nem jelenik meg a boldogság, sőt rossznak fogom gondolni magam.

Nézzük egy kicsit részletesebben:

  • Honnan tudom, hogy mi jó nekem?

Onnan, hogy szeretnék valami, csak ha a felnőttek lebeszélnek róla a saját félelmeik miatt, akkor sosem tudom meg mi jó nekem.
Egy nap hívtam az apámat, hogy játszunk hajósat. Készítsünk egy kishajót és én elengedem a patakon ő meg lent elkapja.
Ez jó (lenne).
Apámnak gyerekkorából (5 éves volt) van egy élménye: kapott egy kis fém hajót, nagy kincs volt számára. Elvitte a közeli patakhoz, vízre tette, futott mellette és nézte… látta hogy jó… majd a patak egy helyen bement a föld alá egy nagy csőbe és 100 méterrel odébb jött ki. A patak, de a kishajó soha… 🙁 (veszteség/csalódás)
Apám lebeszél a hajózásról (mert a saját vesztesége mozgatja tudattalanul) , készítünk egy vízforgót, ami ki van kötve nem tud elúszni. Ez hajót nem.
Már nem is tudom mi jó nekem!

A vízforgó nem jó, hajóm meg nincs.
El sem indultam a boldogság útján.

  1. Meg tudom tenni?

Néhány évvel később kitalálom, hogy úgy fogok hajózni, hogy apám ne kelljen hozzá.
Remek! Szervezek az iskolában hajózó versenyt.
Beszélek is a tanárnővel, akinek számítok a támogatására.
Ad egy feladatot: készítsem el a versenykiírást és a jelentkezési lapot.
Gyerekként ez túl nagy feladat, csak ezt még nem láttam át. Tudom, hogy apámhoz nem fordulhatok, mert abból "vízforgó" építés lesz. (Vagyis nem fog támogatni, úgy gondolom, ezért meg sem kérdezem tőle, hiszen van egy tapasztalatom.)
Így nem tud megszületni a versenykiírás. Nem lesz verseny.

Álom marad az egész. Kezd szertefoszlani a boldogságom. 

  1. Miként hat az elfogadás?

Amennyiben van olyan tapasztalatom a gyerekkoromból, hogy hajót akarok építeni, apám nincs otthon, anyámnak szólok, hogy kérek hozzá alapanyagot. Anyán azt mondja, inkább építsek valami más abból mi kéznél van.  Építettem könyvekből egy tornyot, láttam hogy jó. 🙂
Jött az anyám és megszidott, mert a könyveknek kicsit kicsorbult (vagy ami még rosszabb, kicsorbulhatott volna) a sarka. Akkor nem tudom eldönteni, hogy jó amit tettem vagy se.
Mivel megszidott inkább gondolom, hogy rosszat tettem, mintsem, hogy anyám hibázott.
Végülis nincs elfogadás, oda a boldogságom. 

A fenti három lépés mentén próbálom megmutatni, hogy mi a boldogság útja.

Ezek a lépések nem a szándékon, hanem tapasztalaton alapulnak.

A környezetben történő események a tudatunk mélyén megnyitnak egy-egy régi tapasztalást és azzal szinkronban fogunk cselekedni ma is, ellentétben azzal amit a gondolatainkban elhatároztuk.
Mindezt úgy tapasztaljuk meg, hogy nem tud az történni, (nem tudom az tenni), amit én szeretnék.

Ekkor eltévedtünk és nem tudjuk merre van a kifelé, a boldogság felé vezető út.

Tudunk-e fordítani a sorsunkon?
És mi kell hozzá?

Tapasztalataim szerint csupán néhány lépés és nem kell hozzá bátorság.
A Hogyanról itt olvashatsz.

Szeretettel.

Sebők Zsolt

A személyes (vagy online) találkozó során, közös munkával, megkeressük és átalakítjuk az események alakulásáért felelős tapasztalatokat. A legtöbb esetben ezzel az átalakítással a probléma fő okát szüntetjük meg.
Copyright © 2021 – 2022 | Sebők Zsolt - Minden jog fenntartva Honlapkészítés: Inspiráló Honlapok
envelopephone-handsetcalendar-fullmagnifiercross linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram