Miről lesz szó ebben a cikkben?
- Minden függőségben van egy szer és egy érzés, ami a főszerepet játssza, a digitális függőségben is így van ez!
- Vajon Te digitális függő vagy?
- Hogyan lehet kijutni a digitális függésből, ha ott nincs szer?
Mit tekintek függőségnek?
Az az érzelmi állapot, melyben az egyén nem képes saját szándékos elhatározását cselekedetre váltani. Más szavakkal: amikor egy személy életében nem tud vele az megtörténni, amit elhatározott, pedig csak a saját viselkedésén múlik.
Pl. nem szeretne dohányozni, alkoholt inni, füvet szívni, facebook-ot nyitni, online játékot bekapcsolni, pornó oldalakat megnyitni... mégis azt teszi. Mert ha nem teszi meg, olyan mértékű feszültség keríti hatalmába, amelyről elhiszi, hogy kizárólag a „szer” - vagy alkalmazás használata, vagy online játék - segítségével képes megbirkózni.
E cikk további részében a szer kifejezés szinonimája mindazon anyagoknak, melyek a függés tárgyát képezik: cigaretta, e-cigi, alkohol, „videójáték”, nyerő-automata, Facebook, Tik-tok, Pinterest, okostelefon…
Hogyan alakul ki a függés?
Az egyén életében van egy ártatlannak látszó élethelyzet, ahol a függés elkezdődik. Ebben az eseményben az egyén úgy hoz döntést a szernek a használatáról, hogy az a tapasztalatának ellent mond pl: érzi, hogy a cigi rossz ízű és köhögésre ingerli, mégis tovább dohányzik, mert jó az, hiszen a cimborák is azt teszik és mit fognak szólni ha én….?
Pl. I. Az első cigit megelőző belső, tudattalan monológ: „Jobb a cigizni (bár még nem próbáltam, oly sokan cigiznek, nem lehet olyan rossz) és cimborákkal együtt tölteni a szabadidőmet, mint egyedül üldögélni a parkban és nem dohányozni.” E kettőt hasonlítja össze az elméje, az egyikhez hasonló tapasztalata már van (egyedül lenni), azt nagyon nem szeretne, ezért ítéli pozitívnak az ismeretlent. Itt indul útjára a függés.
Pl. II. a tudattalan monológ: „Jobb a számítógép előtt ülni, mint anyámmal kínos beszélgetésbe bonyolódni a lecke tartalmát illetően."
Mivel a játék jutalmazza a cselekvést, jó érzést vált ki a játékosból és ezzel ismétlésre szoktatja. Ebben az esetben test belső rendszerei termelik azt az anyagot, ami a függést okozza.
Endorfin, dopamin, adrenalin… mivel ezek az anyagok viszonylag gyorsan távoznak a szervezetből, arra késztetik az egyént, hogy ismételje azt a tevékenységet, amivel elő tudja állítani őket. Ezek a testben termelt vegyületek pontosan úgy hatnak, mint a dohányzáskor a nikotin. A cigarettafüggő a nikotin jelenlétében nem érzi azt a feszültséget, amit a nikotin nélkül érezni kezd. A nikotin felezési ideje 2 óra. A legtöbb dohányos 2 óránként szívesen rágyújt.
Az endorfin, dopamin, adrenalin… egészen kis mennyiségben vannak jelen a testben, a legtöbb ilyen anyag, 24 órán belül elbomlik vagy a vizelettel távozik a testből és helyette friss termelődik. Mivel nagyon kis mennyiségről van szó, egy pici eltérést is azonnal érzékel az egyén, ez kibillentheti nyugalmi helyzetéből, itt jelenik meg a feszültség a digitális függőnél.
Hogyan lehet kilépni a digitális függőségből?
Ahhoz, hogy az egyén felhagyjon függőségével.
I. lépés. Hogy önmagának beismerje: A „valami” irányítja a tetteimet.
„Valami” = cigaretta, alkohol, virtuális világ, szex képek, facebook, Tik-tok…
II. lépés. Szeretne túllépni a függőségen, már nem akarja, hogy a "valami" irányítsa az életét. „Vissza akarom kapni a szabadságomat!”
III. lépés. Az egyén csak akkor tud megszabadulni a függősége tárgyától, ha szer, vagy digitális tér használat nélkül keletkező feszültségét meg tudja oldani. Amíg a feszültség jelen van, nagyon könnyű visszacsúszni a függő helyzetbe.
Minden függés esetében megtalálható azaz érzelem, ami a szerhasználat elmúltával megjelenik. Pl. amikor egy dohányos nem gyújt rá a saját ritmusa szerint, először egy apró feszültség jelenik meg benne, ahogy az idő múlik e feszültség növekszik, amennyiben ez a feszültség nem volna, gyakorlatilag elfelejtene rágyújtani. A digitális függővel is pontosan így zajlik a folyamat.
A digitális függőségtől való megszabadulás kulcsa abban áll, hogy a feszültséggel az egyén tud-e kezdeni valamit? Sokan döntenek úgy, hogy megtanulnak együtt élni a kialakult feszültséggel. Ez az út is létezik. Hátránya, hogy a félretolt feszültség megkéri a maga jogait, könnyen előfordul hízás, indokolatlan dührohamok, levertség stb. A feszültség célja, hogy az egyént figyelmeztesse valamire, amennyiben nem figyel rá oda, a figyelmeztetés erősödése várható.
Egy kicsit más megközelítésben: Amikor egy social média vagy játék függő, nem kap értesítéseket, vagy nem tudja megnézni a profilját a kedvenc felületén, egy feszültség lesz rajta úrra, ahogyan nő az idő a legutóbbi belépés óta, a feszültség is nőni fog, amint belép a felületre, a feszültség el fog tűnni. A játékok, pontok gyűjtésén keresztül adnak elismerést a játékosnak, a social média felületek, pedig a „like” számával alakítja ki az elismerést.
Történet az 1960-as évekből: gimiben a diákok azzal szórakoztatták magukat unalmas órákon, hogy az iskolai padba a tintás üveg helyére egy pálinkával töltött üveget helyeztek el és az elektromos kábel szigetelését használták rugalmas szívószálként, így fogyasztottak óra alatt alkoholt. Ami elég gyorsan hatott is rájuk.
Történet a 1980-as évekből: egy középiskola diákjai, kitalálták, hogyan lehet óra közben úgy kinyitni az ablakot, hogy a hátsó padban észrevétlen tudjanak cigizni, óra közben és szünetben is, ami természetesen tilos volt az iskola házirendje szerint.
A 2010-es években egy gimnázium diákjai azon versenyeztek, hogy óra közben ki tud olyan tartalmat feltenni a Facebook-ra, amit a követők lájkolnak. Az győzött, aki a legtöbb lájkot gyűjtötte az óra végéig. Biztosan izgalmas volt a tanóra is.
Bízom benne könnyedén felfedezhető, hogy a fenti három történet lényegében azonos érzelmi szálon zajlik, csupán az eszközök mások.
Minden függés esetében van egy szer és egy elfedett érzelem. A szer abban segít az egyénnek, hogy az adott rossz érzéssel ne kelljen találkoznia. A szer jelenlétében az elfedett rossz érzés nem jelenik meg, talán pontosabb ha azt mondom, hogy nem észlelhető. Ezért a szer jelenléte nyugtatólag hat a fogyasztójára. A digitális felület felhasználója a testében termelt (endorfin, dopamin, adrenalin…) vegyületekkel éri el a kívánt hatást.
Természetesen van különbség a szer függők és a digitális függők között. A szer függő, egy a környezetben megtermelt vegyületet visz a be szervezetébe, ez okozza számára a megnyugvást. A digitális függő pedig a saját szervezetében termeli meg azokat a vegyületeket, amitől a függése kialakul. Ez utóbbitól talán éppen ezért nehezebb is megszabadulni, mert nincs cigis doboz, vodkásüveg… ami a környezet figyelmét magára vonja és ezzel a függést jelezné. Persze van kütyü, vagy számítógép, vagy egyéb masina, ami ha nincs a közelében, akkor a hiányérzet meg fog jelenni. Mégis természetes, hogy a közelében van a „telefonja” ezért nehéz tőle eltávolodni.
Az 1950-es 60-as éves években a lakosság 40-45%-a dohányzott, a 2000 évekre ez a szám kb. a felére csökkent. A cigaretta helyére mára digitális függőség került. 2022-ben egy átlagos tini 7-8 órát tölt képernyő előtt, ez megközelítőleg az ébren töltött idő fele. Éves szinten 110-114 nap. A probléma már az öt éveseket is érinti. Olyan ez mintha az óvodás gyerekek is dohányozhatnának a mai korban!
Hogyan lehet megszabadulni a digitális függőségtől?
Fontos kérdés, hogy milyen élethelyzetben van az, aki szeretne a digitális függőségtől megszabadulni?
- Felnőtt, saját jövedelemmel és saját otthonnal rendelkezi? Ők vannak a legkönnyebb helyzetben, mert saját sorsuk kovácsai.
- Felnőtt, aki szüleivel együtt élő digitális függő. Tapasztalataim szerint neki van egy fontos lépése a függőség megszűnésé előtt. Szükséges, hogy megtalálja a módját a szüleitől való eltávolodásnak. Pl. külön lakás, saját jövedelem, szülői támogatás nélküli, önálló élet. Amint ez megvan a függőséggel is lehet foglalkozni.
- Gyermekek a digitális térben. A legtöbb családban a szülők számára a digitális világ egy fajta "villanypásztor", ahova a gyereket el tudja helyezni, nem kell vele foglalkozni, a felnőtt tudja végezni napi feladatait a gyerek pedig csöndben van és nem kell foglalkozni vele, mert: „játszik”! Ez valójában nem játék a gyermek számára. Játéknak az tekinthető, ha a gyermek pl. szaladgál, kiabál, bújócskázik a társaival, legoval épít, apuval vagy a tesókkal társasjátékot játszik.
Ezen a helyzeten csak a szülő képes változtatni, mert ő van a változás aktív életszakaszban. Amint a szülő képes változtatni saját érzelmi berendezkedésén a gyermekében csökkenni tud a digitális világ (a képernyő) iránti vonzalom. Természetesen ez azzal is jár, hogy a gyerek szeretne a szülővel minőségi időt tölteni, olyan közös időt, amikor a szülő teljes figyelme a gyerekre irányul. Nem az a fontos, hogy ez az idő nagyon hosszú legyen hanem az, hogy rendszeres, a gyerek számára megnyugtató időtartamú, ebben az időben a szülő jelenléte és figyelme nyújtja a biztonságot.
Ki az, aki képes kilépni a digitális függőségből?
Kizárólag az tud megszabadulni a digitális függőségtől, aki saját elhatározásából önként szeretne túllépni az életének e szakaszán. A beszámolok alapján megfigyelhető, hogy digitális eszközök hosszú használata némi levertséget okoz. Létre jön egy fejét lehajtó, mereven maga elé bámuló, lapos lelki állapotot. A legtöbben ezt szeretnék maguk mögött hagyni. Úgy érzik, hogy a digitális térben töltött idő korábban feltöltőleg hatott, ma már lehúzó erőként hat.
Kiút a függőségből!
Az önálló szabadélet lényege, hogy az egyén meg tudja tenni azt, ami neki jó. Amennyiben erre nem képes, mert olyan dolgokat „kell” cselekednie, amit nem szeretne, vagyis nem szívesen végez, akkor egy függő helyzet áll fenn. Más szavakkal, van egy belső jelzés, ami azt az üzenetet küldi, hogy az egyén engedje meg magának, hogy olyan dolgokat cselekedje, ami nem jó számára. Azt a jelet érdemes kijavítani, ami megengedi, hogy az egyén olyan cselekedeteket végezzen, amivel önmagát bántja. Amint az egyén a belső jel szerint cselekszik, visszanyeri szabadságát, hogy azt cselekedje, ami jó neki. Aki képes a belső jelzéssel összhangban cselekedni, az szabad ember, aki nem képes az függő.
