Marina Abramovic, egy művész, Jugoszláviában született 1946-ban. 1974-ben egy asztalra kitett 72 db tárgyat, majd kiállt a közönség elé és hagyta, hogy a következő 6 órában azt tegyenek a testével, amit csak akarnak.
Mi történt a hölggyel? Kapott csókot, ölelést, többen írtak a bőrére, szúrkálták rózsával, késsel, töltött fegyvert adtak a kezében és a halántékához tartották, sokszor megszégyenítették... Vagyis a 6 óra alatt ezernyi különböző módon bántották. Olyan mennyiségű érzelmi teher érte, hogy egy nagy tincsben megőszült a haja, mindössze 28 éves volt és 6 órával korábban egyetlen ősz hajszála sem volt.
Marina Abramovic lélektársa lehetne Mahátma Gandhi, aki az erőszakmentességet apostola. Több olyan tüntetést szervezett, ahol az aktivisták elviselték a rendőrök ütéseit, de a tüntetők egyszer sem ütöttek vissza.
Jézus azt javasolta, ha megütik az egyik orcádat tartsd oda a másikat is.
Buddha azt tanította, hogy ne reagálj. Csak figyeld meg, mit élsz át és ne mozdulj!
A nyugati kultúra rendre visszaélt fizikai erejével, kihasználva a védteleneket, a mozdulatlanokat.
500 éve a spanyol katonák lemészárolták a mayákat, akik nem is védekeztek.
Később a nyugati világ szerencsevadászai kiirtották a szabadságszerető és a természet részeként élő indiánokat.
Hivatásos kalózok több millió afrikai embert hurcoltak Amerikába, hogy elkobozzák a munkaerejüket.
A Brit- és a Holland - Kelet Indiai Társaságok kifosztotta Ázsia népeit, kiszívták belőlük az életerőt - a folyamatot gyarmatosításnak nevezték, a kultúra és a vallás elvei mögé bújva.
Afrika és a Közel-Kelet ásványi kincseit az iparilag fejlett országok vették el agyafúrt szerződéseikkel, vagy nyers erővel.
A római jog célja: a gyengébb védelme az erősebbel szemben.
Mára a jogalkotók többsége a tőke szorításában vergődik, gúzsba kötve próbál táncolni - igyekszik szabadnak látszani - eközben képtelen beteljesíteni a küldetését.
A XX. század második felében a gyarmatosított területek helytartói egymás után visszaadták a kormányzást a helyi lakosok vezetőinek.
Gondoljunk csak Indiára, Pakisztánra, vagy Hon kong-ra... Nem folytatom a sort.
A mayák, a sziúk, az apacsok.... nem kapták vissza a földjeiket és a kultúrájukat sem.
Helyette az ottani szerencsevadászok utódai újabb védtelen zsákmányra bukkantak és egy újabb "aranylázat" zúdítottak a világ nyakába: "virtuális valóságnak" nevezték el.
Ma a szülők jószándékát kihasználva - a játszani szerető, védtelen - gyermekek lelkéért folyik a gyarmatosítás.
Automatizált gépek, tudósok és algoritmusok egész hada dolgozik azon, hogy gyermekeink lelkéből az utolsó önálló szándékot is kipréseljék, a profit és a szabadság zászlaja alatt. Ez a folyamat ma éppen úgy zajlik, ahogyan egykor Indiában, a Közel-Keleten, Amerikai őslakosokkal vagy éppen fekete Afrika népeivel már megtörtént.
Tapasztalataim szerint, hiába Marina, Gandhi, Jézus vagy Buddha üzenete, szülőként nem tudunk nyugodtak maradni, amikor gyermekeink lelki épségét veszik célba. Te mint szülő könnyen érezheted, hogy tehetetlen vagy. Hiszen mit fog szólni a gyereked, ha csak neki nincsen okostelefonja az osztályban? stb. Egyedül nehéz megoldani ezeket a helyzeteket.
A gyermeked és a saját lelkedet csak te tudod kimenteni a gyarmatosítók karmai közül.
Mégis mi az, ami kivezet a tehetetlenségből?
Sokan azt gondolják, hogy a tehetetlenség a cselekvéstől elmúlik. Olyan ez mint a homok csapda: Aki belekerül egy futóhomok-csapdába és gyorsan mozogni kezd csak azért, hogy csináljon valamit, a saját sírját ássa. Hiszen minden mozdulattal mélyebre és mélyebre fog süllyedni a futóhomokban, míg végül nagyon elfárad és kimerülve a homok megfojthatja.
Mi vezet ki a "digitális futóhomokból"? A kevés mozgás és a stabil külső pont, amibe meg lehet kapaszkodni, legalább átmenetileg.
Kevés mozgás: A tehetetlenség érzésével a szívedben nem fogsz tudni a megfelelő módon mozdulni és nem tudod észrevenni a külső pontot sem.
Honnan tudhatod, hogy a tehetetlenség munkál benned?
I. Nem tudom, mit tegyek? Valaki jöjjön és mondja meg a megoldást! És mész fűhöz - fához... egy működő ötletért. De nem találod azt, amit működtetni is tudsz.
II. Ha "A-t" teszem az nekem rossz. Ha "B-t" teszem az a gyerekemnek rossz. / Hogy lehet ebből kijutni?
Ez a tehetetlenség.
Az első lépés lehet, hogy a tudatódból kiold a tehetetlenség érzését, ebben tudlak támogatni. Amint ez megvan fogod látni, hogy mi legyen a következő lépés, amit neked érdemes megtenned. És ezt meg is tudod cselekedni.
Einstein gondolata: "Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett."
Amíg ott marad a tehetetlenség a szívedben, addig a tudatosságod szintje is változatlan, tehát a megoldás még várat magára és minden nappal nő az esélye, hogy a hajadban gyarapodni fognak az ősz hajszálak. Hiszen nem mozdulsz, csak hagyod, hogy bántsanak....
A tehetetlenségtől pedig felmegy benned a pumpa. Szóval ha mozdulsz elsüllyedsz, ha nem mozdulsz megőszülsz. Talán megfelelő első lépés lehet, hogy tüntesd el szívedből a rossz érzést, hogy képes legyél nyugodtan megtalálni a számodra és a gyermeked számára megfelelő megoldást, egy új tudatossági szinten.
Stabil külső pont: ez egy olyan közösséget jelent, ahol a többi szülővel meg tudod beszélni, hogy milyen közeg vegye körül a gyermekeiteket. Ha az osztályban a többi gyereknek sincs okos telefonja, a Te gyermeked is elfogadja, hogy neki sincs. Léteznek ilyen közösségek, de ha már benne vagy a digitális csapdában nehéz egy ilyen közösségbe átkerülni. Mert "narkósnak" fognak látni a "tiszták" között.
Ezért mondom azt, hogy a tehetetlenség feloldása az első lépés, hogy kevés mozgással tudj változni és változtatni, mert így el tudsz indulni kifelé a "digitális -futóhomokból".
