- A csodálatosan működő szerelmi légyott közepén egyszer csak a „szerszám” visszavonulót fúj, és a fél hatos állás már nem múlik el akkor éjjel. Ez már sokadszor történik meg velem. Kellemetlen nekem is és a páromnak is, mert nem érti, hogy miért lett hirtelen vége, mikor minden olyan szépen alakult? Én sem értem. Szeretem a feleségemet és a vele való testi – lelki kapcsolatot is. Most meg jön ez az eset és belerondít az életünkbe. Nem tudom, hogy mitől van és nem értem mi történik?

Ezzel keresett meg Albert, aki mérnökként dolgozik egy autóipari üzemben, 30-as éveinek végén járó, jókiállású, fiatalos, lendületes úriember. A felesége a természetességtől sugárzó, modern, sportos nő. Szeretetben élő, összeillő pár. Jó rájuk nézni.

A találkozót azzal kezdtük, hogy Albert elmesélte éjszakai kudarcainak rövid történetét. Majd megkerestük a potencia vesztés pillanatát. Ezután arra kértem, hogy figyelje meg azt a belső feszültséget, ami a szeretkezés közben megjelenik. Ezt az érzést az események természeténél fogva az ágyban nem olyan könnyű észre venni.

A régi élmények rossz érzései közt keresgélve, Alberttel a következő történethez jutottunk el:
A kertben játszom, nyár van (kb. 3-4 éves vagyok). A műanyag dömperemmel mindent szállítok a kertben. (Akkoriban Apám szállító volt egy nagy teherkocsival, Anyám pedig otthon felírta a fuvarigényeket, amit az emberek kértek, vagy személyesen jöttek be hozzánk, vagy telefonáltak.) Apám kihúzott pár répát azt elszállítottam Anyámnak a konyhába. Leveleket és gallyakat hoztam vittem a kertben a dömperemmel, mint egy szállítási vállalkozó. A megrendelőket kavicsokkal jelöltem a járda szélén a bejárati ajtónál. A kavicsokat kivettem járda melletti részből és a járda szélén sorba raktam a vevőimet. Apám a kertet rendezi, sepreget, metszeget...

Amikor apám odaér a kavicsaimhoz én éppen a járda másik végén vagyok és látom, hogy egyetlen mozdulattal besepri a kavicsaimat a járda melletti ágyásba. Oda rohanok és mondom neki, hogy azok az én vevőim voltak. Annyit mond, hogy már nincs rájuk szükség, úgy is mindjárt, együnk be, mert vacsora lesz. Közben a nővérem is oda ér, és amikor hallja, hogy a kavicsok az én vevőim, a térdét csapkodva kacagni kezd. Megsemmisítő érzés. ☹ Szomorúan visszaballagok a dömperemhez, ami rakománnyal teli. A leveleket kiborítom a szemétdombra. És megyek be, de semmi kedven a vacsorához, nem akarok találkozni azokkal, aki elrontják a játékomat.

Albert ezt a „filmet” őrizte a lelke mélyén. Ez működtette a feleségével való intim kapcsolatát is. A film lényege, hogy a játék élménye a közepén ketté törik és „nem lehet tenni ellene semmit” és Albert nem tudta gyerekként, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet. Természetesen felnőttként már meg tudta oldani. Ezzel maga mögött is hagyhatja a problémát.
Albert szexuális életének szempontjából teljesen mindegy, hogy azon a nyári délutánon ez a szállítós játék valójában hogyan is zajlott. A lényeg az, hogy Albert életének történéseit ez a „film” vezérli, teljesítménye csak akkor fog helyreállni, ha több érzelem alatt megleli azt a történetet, amely a jelenség gyökére, majd a megfelelő módszerrel helyreállítja, vagyis kijavítja a „filmet”. Amint ezek a lépések megtörténnek, Albert ismét örömmel bújik párjával a paplan alá, mindkettőjük örömére.

A Látomás. 15 éves lehettem, amikor az iskolából hazaérve egy

Kezdetben elromlott gépeket javítottam. Tanulságok: Értenem kell a működés modelljét / folyamatát, hogy tudjam keresni a hibát. Egyetlen okból, sok jelenség keletkezik, kijavítani csak az első (gyökér) okot érdemes a többi javítással nem haladunk semmit, csak a munkaidőt égetjük el.

Kezdetben a siker receptjét kerestem.  Sok mindent elkezdtem, a

Nem találtam azt a szálat, amelyet érzésre és logikusan is követni tudok és tetten tudok érni. Számomra egy sor módszer misztikusnak tűnt, ez annyit jelent, hogy a javítás során az egyik lépés nem kapcsolódott értelmesen a következőhöz. Eveszett a fonal.

A gyökér-ok megismerésének fontossága. Ha egy nehézségem varázsütésre megjavul az életemben, annak örülök, majd egy kis idő múltán aggódni kezdek, hogy meddig tart és mivel fogom elrontani. Amennyiben a hiba tudatosul és a javítás is tudatos a megfelelő helyen, a hibát nem követem el újra. Hogy mitől maradandó a változás? Tudom, mivel kezdődött a problémám, tudom milyen sok nehézséget okozott és szabadon cselekszem, mert a régi hiba rossz érzése már nem irányít.

A fogantatás egyik fő akadálya tud lenni, ha a nő olyan élményt őriz a szíve mélyén, hogy ha neki gyereke lesz abból baj lesz.

Az egyik kliensem a következő történetet tárta fel a találkozónk során.

A házunkat látom. Takaros parasztház, rendezett udvar, árnyas - ligetes.

Anyámat is látom, nagyon szép, ki van festve, csinos ruha van rajta, kötényben a konyhában forgolódik. Jé! Barna a haja. Sosem láttam mással csak fekete hajjal.

(Anyu azért készülődik: kozmetikus - fodrász - süt - főz, vasal. Szívé teve szeretettel.... Hogy megmondja Apunak "Család leszünk"! 🙂

Apám megérkezik a kert előtt megáll a kocsival, kiszáll. Kicsit részeg, jön a ház felé lassan.

Anyám kilép a konyhából, hogy üdvözölje. 🙂

Amikor Apu meglátja, hogy Anyunak Barna haja. Kíméletlenül megkínálja a véleményével. Apu szerint egy nőnek fekete a haja, akinek a haja nem fekete az nem is Nő!.

A kliens szempontjából azonban a hajszínnél sokkal fontosabb a tapasztalat: amint egy NŐ, a gyermeke hírével közelít a szeretet Férfihez, elutasításban lesz része, kíméletlenben!

A fenti tapasztalat alapján a Nő, a fogantatás elmaradásával saját érzelmi biztonságát igyekszik megőrizni.

Amint a Nő képes ezen a ponton úgy alakítani a lelkében őrzött történetet, hogy jól érezze benne saját magát, képessé válik a fogantatásra.