Ebben a cikkben körüljárjuk a féltékenységről kialakult téves elképzeléseket és szeretném megmutatni az olvasónak, hogyan képes levenni a „zöldszemű szörny” koronáját.

Egy kávézó teraszán szólította meg Ádám (48 éves), Évát (36 éves).

Ádám egy megbízóval tárgyalt, egy négylakásos társasház belső festéséről. Már indulni készült, mikor Éva leült a szomszéd asztalhoz, barátnőjét várta, hogy elmesélhesse a hosszú élettársi kapcsolatának lezárását. Miután Ádám végzett a megbeszéléssel, egymásra néztek, majd el is mosolyodtak. Ádám kérdezett valamit, Éva pedig közelebb húzta székét a férfihoz, és úgy válaszolt neki. Mivel Éva barátnője negyedórát késett, ez az idő elegendő volt Ádámnak arra, hogy egy telefonszámot kapjon Évától. Így kezdődött a kapcsolatuk.

Ádám a feleségét és két gyermekét hagyta el kb. 1 éve, mert úgy érezte, hogy a családi élet mindennapjai beárnyékolják festőművészi karrierjét. A különélés kezdeten a művészi tevékenységével is felhagyott. Úgy döntött, soha többé nem fog vászonra festeni. Eleinte szobafestők mellett vállalt segítő munkát, alapozott, glettelt...

Amikor látta és megértette, hogyan működik az építőipar, kezdett kapcsolatokat keresni. Művelt ember lévén ez gyorsan ment neki. Az első társasházi megbízás kiugrási lehetőség lett volna számára, de nem ő volt a befutó. Viselkedése miatt kevés mesterember kereste a társaságát, ezért bevételei erősen ingadoztak.

Éva kozmetikusként dolgozott, naphosszat szemöldököt festett és arcbőrt ápolt. A vendégei szerettek hozzá járni, mert az arc szépítésen és a láb szőrtelenítésen túl a nehézségeik egy darabját is ott hagyták nála, a „baráti” beszélgetések során.

Kb. 50 napja ismerték egymást amikor Ádám egy munkalehetőség miatt Spanyolországba készült és Évát is hívta, tartson vele. Az utazás, egymás társasága, az új helyek és lehetőségek felfedezése lelkesítően hatott a párra. Ádám bevételei és tartalék pénze csak arra volt elegendő, hogy lakást béreljenek. Nagyon örültek amikor megérkezett az első bevétel. Néhány kisebb munka után, a nagy lehetőség elapadni látszott. Éva odahaza lakásra gyűjtött, ezért komoly mennyiségű pénz állt a rendelkezésére, amiből a kezdő részletet tervezte kifizetni. Ezt a megtakarítást is kénytelenek voltak felbontani, hogy napi kiadásaikat fedezni tudják. A harmadik hónap elején Éva úgy érezte, hogy egy új élet lüktet a szíve alatt és nem tévedett.

Mivel Ádámot a megbízások messzire elkerülték, pár héten belül összecsomagoltak és elindultak haza, bőröndjükben a közös élet kudarcának ízével, és a pocakban egy gyermekkel. A pénz hiánya, a lehetőségek bezárulása, a gyermek megjelenése tornyosuló nehézségnek tűnt számukra, mely heves vitákban öltött testet. Még ha hevesen is, a beszélgetések lényegében arról szóltak, hogy kinek és mit kellene másként csinálnia, hogy a család működőképessé váljon?

Pillantsunk be az érzelmek világába!

* Mit él át Éva?

Találkoztam egy csodálatos férfival, közös életünk van egy remek helyen, távol az előző családjától, itt nem érik utol a volt feleség és a két gyerek napi gondjai, mégsem érzem, hogy végezné a dolgát. Kedves velem, ölelget, szeretget, de a pénzt nem képes megteremteni. Azzal vádol, hogy nem figyelek rá és ő így nem tud szárnyalni. Azt mondja: ha így folytatom nem is lesz pénzünk.

Évát nyomasztja, hogy Ádám a kudarcáért őt teszi felelőssé. Éva azt szeretné, ha a párja a gyermekre és őrá figyelne és a munka menne neki gördülékenyen, de nem ez történik.

Ha azzal foglalkozom – gondolja Éva, ami nekem jó és a gyermekemre figyelek, a párom rosszul érzi magát. Ha a férfira figyelek, az meg nekem rossz, mert nekem anyaként a gyermekemre kell figyelnem, ezt mondja egy belső hang.

* Mit él át Ádám?

Találkoztam egy csodálatos nővel, még fél éve sem ismerem, már van egy fészkünk egy mesebeli helyen, leváltunk az otthoni nehézségekről. Csak velem kellene foglalkoznia, attól én sikeres lennék, már nem kergetek álmokat, leszámoltam a vászon pingálásával.

Ádám úgy érzi, hogy a párja nem figyel rá oda, nem támogatja őt. Pedig ha támogatná, akkor ő szárnyalni volna képes, a remek lehetőségek nem mennének el mellette és el tudná tartani a családját.

Minek hatására jelenik meg a bűntudat érzése? Ha megteszem azt, ami nekem jó, az másnak rossz. Ha azt teszem, ami a másiknak jó, az nekem rossz. Ez a mintázat Évát gyötri.

Minek hatására jelenik meg a féltékenység érzése? Amikor a számomra fontos személy figyelmét elfordulni látom, az rossz érzés nekem. Azt akarom, hogy rám figyeljen, de nem teszi meg, ezzel tesz tönkre. Ez a mintázat Ádámot uralja.

A féltékeny ember: akinek az életét a féltékenység befolyásolja, az úgy érzi, őt nem értik meg, nem hallgatják meg, nem figyelnek oda rá, átverik, eltitkolnak előle olyan információkat, amiről úgy érzi, hogy a sikerhez nélkülözhetetlen. Ezeket nem kapja meg vagy nem időben. Egy biztos, hogy a féltékenység érzése a józan ítélőképességet megzavarja, még akkor is, ha a féltékeny ember képes higgadtan viselkedni. Olyan ez, mintha az egyén egy középkori páncél rostélya mögül szemlélné a világot. Korlátozott a kilátás és fél a sérüléstől, ami rövidesen be is fog következni. A rostély nyílásain át beszűrődő kép torzítja a külvilágot és benne a partnert is, legfőképpen az ő hűtlenségének bizonyítékait. A féltékeny ember egy ismeretlen harmadik személyt tekint fájdalma forrásának, akivel nehéz felvenni a harcot, de megoldható. Ahhoz, hogy azzal a bizonyos harmadikkal harcolni lehessen, meg kell találni. Hogy ki vezethet nyomra? Óóóó hát az, aki rendszeresen találkozik vele. „Ez nem lehet más csak a partnerem. Ha követem, minden lépését, minden tettét, rá fogok akadni arra a „csalóra”. A legtöbb féltékeny emberben ez a folyamat tudattalanul zajlik.

A bűntudatban élő ember: akiben két egyforma erős, ellentétes irányú elvárás csap össze (A és B egyszerre):

1. Figyeljek saját magamra és a gyermekemre, ez jó nekem, ez lenne a dolgom, hiszen anya vagyok.
2. Ha nem figyelek a páromra, nem tud teljesíteni, ha nem teljesít, kockáztatja a megélhetésünket.

E két erő hatására Éva folyamatosan kapkodja a figyelmét (A-B-A-B-…), ami oda vezet, hogy egyik helyre sem képes odafigyel rendesen. Hamarosan azt fogja érezni, hogy ő rossz anya és rossz partner.

A harmadik személy: akár fiktív, akár valós személyről van szó, a lényeg ugyanaz. Hogy miért mondom ezt? Ha megkérünk egy féltékeny embert, képzelje el, hogy a partnere egy másik emberre figyel, vele kedves, rá mosolyog, vele táncol…. akkor a rossz érzés azonnal meg fog jelenni benne. Pedig a valóságban a partner senkivel sem kedves (Pl. éppen a munkahelyén ül és számlákat rendezget teljesen egyedül) és csak a féltékeny emberre próbál figyelni. Vagyis a féltékeny embernek elegendő arra gondolni, hogy a párja más valakivel kedves, más valakire figyel - a rossz érzés azonnal megjelenik benne, nem szükséges hozzá a harmadik személy. Ádám és Éva kapcsolatában furcsamód, van harmadik személy, mégpedig Éva szíve alatt. Amikor Ádám ráébred, hogy féltékenységének célpontja a saját gyermeke, ez újabb érzelmeket aktivál benne: bűntudatot és a szégyent. Így Ádám már három aktív érzelemmel küzd, ami azért nehéz, mert a szégyenérzet abban akadályozza, hogy kimondja azt, mi az, ami valójában zavarja. Amíg meg nem találja, nem képes megoldani sem. Ezek a kavargó érzelmek oly mértékig veszik igénybe Ádám figyelmét, hogy nem képes a feladatára koncentrálni és minden zavarni fogja. Ebben a lelki állapotban Ádám nem képes a munkájára figyelni, nem tud pénzt teremteni, nem képes elmondani, hogy mi zavarja. Bekövetkezett a tehetetlenség állapota. Amennyiben ez az állapot hosszabb idegig fennáll, Ádám haragos dúvaddá válik és mindenért a környezetét fogja hibáztatni.

A játszma: Ádám uralkodó féltékenysége megtalálja Éva – bűntudatból eredő - megfelelni vágyó viselkedését. A féltékenység ebben az esetben uralkodóvá, irányítóvá teszi Ádámot. Mivel nincs „uralkodó” „alattvaló” nélkül, így kettejük működése összekapcsolódik. Ádám király azt követeli, hogy Éva rá figyeljen. Éva grófnő bűntudata nem engedi, hogy engedelmeskedjen a király törvényének, hiszen lelkében erősebb parancs uralkodik, a gyermeké a figyelem. A királyt az feszíti, hogy nem kapja meg amit kér, a grófnőt az feszíti, hogy a külső vagy a belső parancsnak engedelmeskedjen. Amennyiben Éva a belső parancsnak engedelmeskedik, a kapcsolat szétesése fenyegeti, ha a külső parancsnak enged - talán a gyermekét veszíti le? A sok konfliktus, vita és érzelmi hullámvasút megcibálja a szereplőket. Senki sincs könnyű helyzetben.

Mi történik, ha nem sikerül megoldást találni?

Nem vagyok jós, nem látok a jövőbe. Annyi mégis elmondható, hogy amennyiben az érzelmek nem változnak meg, a nyugalom érdekében a pár tagjai előbb vagy utóbb a különválás mellett fognak dönteni, mert a jelenlévő feszültségben hosszan nem fognak tudni együtt élni. Minden feszültségnek, fájdalomnak célja van.

Mi a célja a fájdalom megjelenésének?

Tapasztalataim szerint a fájdalom célja, hogy abbahagyjuk azt a cselekvést, ami a fájdalmat kiváltja. (Pl.: szeletelem a kenyeret, és közben az ujjamat megvágom a késsel, a fájdalom arra figyelmeztet, hogy hagyjam abba. Ha nem volna fájdalom, vagy sokkal gyengébb volna, könnyen levághatnám az ujjamat. Ebben a helyzetben tudom, hogy kinek és mit kell megváltoztatnia ahhoz, hogy a fájdalom csökkenjen.) Ha megkérdezném Ádámot és Évát, hogy számukra mi okozza a fájdalmat, mindketten a társuk viselkedésében jelölnék meg a probléma forrását. Azt egyikük sem mondaná: az a gond, hogy én….. ezt érzem. Azt gondolják, hogy a rossz érzést a másik viselkedése váltja ki, valójában a partner viselkedése csupán aktiválja a már ismerős rossz érzést.

A következő négy lépést az olvasó is kipróbálhatja:

1. Kérem, hogy idézzen fel egy beszélgetést, amiben rossz érzése lett.
2. Keresse meg azt a pontot a beszélgetésben, ahol a rossz érzése bekapcsolt.
3. Figyelje meg ezt a rossz érzést.
4. Majd mondjon olyan eseményeket ez életéből, amelyek ugyanezt a rossz érzést váltották ki. Akár több tucat ilyen élményt is fel fog tudni sorolni.

Számomra ez a művelet igazolja, hogy a partner által aktivált érzés, nem most jelent meg első alkalommal, vagyis nem a partner hozta létre.

Hogyan lehet kijutni e játszma fogságából?

A rossz érzéstől csak úgy tudunk megszabadulni, hogy:

• Az én érzésem = az én felelősségem.
• Bennem rejlik a megoldás.
• Ha az itt lévő két pontra nem tudunk magabiztosan válaszolni, akkor az útnak általában neki sem indulunk.

Ha tudunk válaszolni, akkor pedig a változást létrehozó módszer megtalálása okozza a következő nehézséget.

Hogyan működik a megoldás?

Amikor Éva szembesül vele, hogy két parancsnak kellene megfelelnie, melyek ellentétes irányba mozgatják, abban biztos lehet, a következő párkapcsolatában is elő fog állni ugyan ez a helyzet. Akkor már jobb, ha most megoldja. Amint megtalálja a hibás tudattalan minta mélyén a rossz érzést, képes lesz feloldani. Ez a feloldás egyfajta mély, belső megértéssel is együtt jár. Ettől kezdve Éva érzései már nem partnerek Ádám „király-alattvaló” játékához. Éva képessé válik olyan megoldások kivitelezésére, ami Ádámnak nem rossz érzés, neki és a gyermekének pedig kifejezetten jó érzést okoznak.

Természetesen Éva változása következtében nem fog Ádámból elmúlni a féltékenység, csak Éva már nem fogja aktiválni azt. Elképzelhető, hogy Ádám életében meg fog jelenni valaki más (egy testvér, vagy egy kolléga), aki figyelmeztetni fogja a féltékenységére, de ez már egy másik történet.

Maradva Éva és Ádám eseténél, a konfliktus akkor tud megoldódni, ha Éva feloldja bűntudatát és/vagy Ádám a féltékenységét.

Az AnaLog Módszer képes biztosítani az utat és az „idegenvezetőt” egyaránt, amennyiben megvan az elszántság a probléma megoldása iránt.

Szilveszter éjszakáján a pezsgő, virsli és petárda eső után, amikor már minden elcsendesedik, sokunkban megjelenik egy gondolat: „Milyen évet hagyok magam mögött?”

Ilyenkor készítünk egy rövid számvetést:

• Ez volt a tervem, ezek megvalósultak, ezek pedig nem!
• Ezt nem terveztem, mégis megtörtént és milyen jó, hogy így alakult!
• Ezt nem terveztem, mégis megtörtént, micsoda balszerencse!

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok töltik meg elménket.

Nem az a kérdés, hogy milyen kategóriák vannak itt, sokkal fontosabb, hogy melyik van túlsúlyban? Hiszen akinek a legtöbb terve teljesül, az jól érzi magát, sikeres emberként gondol önmagára. Akinek pedig kevés elképzelése válik valóra, az rosszul érezheti magát és igyekszik terveit minimalizálni, úgy is szoktunk fogalmazni, hogy reális tervet tűzzünk ki magunk elé. (A reális terv az, ami szinte már meg is valósult.)

Tapasztalataim szerint e kérdésben a legfontosabb tényező a tervek megfogalmazásakor eldől.

Sok évet töltöttem el - 30-nál is többet - üzleti környezetben, ahol minden lépésünket a tervezés előzte meg. Mielőtt beszereztünk egy gépet, készítettünk egy tervet. Mielőtt felvettünk néhány új kollégát, készítettünk egy másik tervet sok-sok számítással, hogyan fognak beilleszkedni a cég életébe, mennyit fognak termelni, mibe fog kerülni…? Mielőtt megtartottunk egy prezentációt, készítettük egy-egy menetrendet és megbeszéltük a vezetőnkkel… és még hosszan sorolhatnám.

Ezt a tervkészítési mechanizmust olyan jól begyakoroltuk a munkában, hogy a magánéletben is használni akartuk. Sok alkalommal részt vettem januári évindító tervező mini tréningeken. Ezeken a programokon álmodoztunk egy jót, aztán naptárba öntöttük az álmainkhoz vezető út lépéseit. Ahogyan kezdtem távolodni a 35. születésnapomtól, ezek a tervek egyre halványabban valósultak meg. 40-hez közelítve, már a tervet sem készítettem el, mert nem hittem, hogy bármi is megvalósulhat a leírt álmokból. Még akkor sem, ha nagyon alaposan felbontom napi teendőkre. Ez egy kicsit el is vette a kedvemet az álmodozástól és a tervek készítésétől.

Pár év szünet után találkoztam össze az AnaLog Módszer által nyújtott tervezési technológiával. Ez egy nagyon egyszerű technika: a teendőm csak annyi volt, hogy amit szeretnék, hogy megvalósuljon, le kell írni kb. 1 db A/4-es lapra. Majd másnap ismét. Hozzá is kezdtem a munkához. Kb. fél év telt el, mire le tudtam írni úgy a tervemet, hogy egy tiszta képet lássak, gátló érzelmek nélkül. Természetesen fél év után még nem kezdett történni semmi. Hozzáfogtam egy új ház megtervezéséhez úgy, hogy a saját műszaki képességeimmel fel tudjam építeni. (Abból sem lett semmi – szerencsére.)

Közben nem hagytam abba az AnaLog Módszer gyakorlását, mert éreztem, hogy ez visz előre még akkor is, nem tudom pontosan hová vezet az út.

AnaLog tervem lényege az volt, hogy egy kis falu közelében egy új építésű házban éllek a családommal és onnan dolgozom. Olyan munkám van, ami miatt ebben a csendes faluban is felkeresnek az ügyfeleim. Minden korábbi tervezéshez képest volt egy nagyon alapvető különbség, nem szabadott hozzá időtervet tenni, sőt, semmilyen időbeliséget nem volt szabad belefogalmazni.

Mivel a tervem nem kezdett el megvalósulni, fogtam a tíz havi munkámat és a füzettel együtt „bevágtam a sarokba”. És ezzel le is mondtam róla. Ekkor a fővárosban éltünk és volt egy vidéki telkünk (150 km-re), ott képzeltük el az életünket a feleségemmel.

Anélkül, hogy a Kedves Olvasót a részletekkel fárasztanám, apró lépésekkel elkezdett az élet fordulni a leírt terv irányába. Persze ezt én akkor még nem vettem észre. Vidékre költöztünk, a telkünktől 25 km-re, hogy a gyermekeink elkezdjék az iskolát. Mivel messze voltam a fővárostól, a munkák sem úgy jöttek mint annak előtte, állás után néztem. Két hónap keresgélés után találtam egy remek állást, Pesten. Kezdődött a heti ingázás. A telkünkön még egy kapavágás nemsok, annyi sem történt, a hónapok meg teltek.

A telek vásárlásakor elhatároztuk, hogy rönkházat fogunk építeni. Amikor hozzá kezdtünk a tervezéshez két információ lepett meg minket:

1. Egy gazdaságos rönkházhoz, ami kb. 100 m2 (10 méter x 10 méter), és hozzávetőleg 100-110 db fenyőfa kivágása szükséges, amelyek darabja 50-80 évnél öregebb. Ez a természet szerető szívemnek elfogadhatatlan volt.
2. A faluban ahol a telek található, a helyi építési szabályzat szerint fa burkolatú épület nem építhető, vagyis ha fából van az épület akkor is vakolni kell a külsejét. (Ki gondolta volna, a szomszéd faluban mindez már nem érvényes, ott lehetne rönkből a ház, csak nem ott van a telek.) Így le kellett mondani a rönkházról.

Ez a két infó gyakorlatilag megakasztotta az álmaink felé vezető utat. Ezért vártunk és dolgoztunk tovább.

Itt most ugorjuk az időben kb. 5 évet, 2022. június. Állok egy kőműves bakon és vakolom a felépült házunk falát. Kezemben a fándli és a simító, kitanultam a vakolás fortélyait, mert rávitt a szakember hiány, no és szívesen is végeztem. Ahogy ott állok kezemben a szerszámokkal, eszembe jut A Füzet! Az a bizonyos füzet, amiben sok évvel ezelőtt az álmaimat kezdtem jegyzetelni - időhatár nélkül. Már nem tudom, hogy hol van az a füzet, de azt tudom, hogy minden, amit akkor beleírtam az ma már történik velem.

Egy éve lakunk itt, abban a csendes faluban, ahol a telket vásároltuk, otthon dolgozom, megtalálnak az ügyfelek. (Mert a Covid kitaposta az utat, hogy tudjak online is ügyfeleket fogadni.) Egy ökoházat építettünk a feleségemmel, 50 km-es körzetben nincs ilyen technológiájú lakóház. Még ha nem is ez volt a tervünk a vásárlás pillanatában, ma az energiaválság idején nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt a módszert választottuk, rendkívül gazdaságos az otthonunk fenntartása. Magaságyások vannak a kertünkben, kutyánk van és még hosszan sorolhatnám…

Tapasztalataim szerint amikor hagyományos módon tervezünk, egy hiányállapotból indítjuk el az álmainkat, ebből a hiányérzetből építjük fel a terveinket, a belső képeinket is ez a hiányállapot vezérli. Ez úgy fog működni, mint a fának a magja: ha az akácfa magját ültetjük el, az csupán ábránd marad, hogy arról a fáról barackot tudunk szüretelni.

Néhány példa a hiányból induló tervek bemutatására:

• Szeretnék lefogyni 5-10-20 kg-ot. (Vagyis most kövérnek látom magamat?)
• Szeretném elhagyni az alkohol fogyasztását! (Szóval most túlzásba viszem? Netán alkoholistaként gondolok magamra?)
• Szeretnék egy másik állást. (Mert, amit most fizetnek a munkahelyemen az semmire sem elég. Vagyis szegénynek, kihasználhatónak látom magamat?)
• Elkezdek egy mellékállású vállalkozást, hogy több pénzem legyen. (Könnyen lehet, hogy ez a vállalkozás pénzbe fog kerülni, pénzt fog fogyasztani, mert a hiány állapotával indul el?)
• Szeretnék saját lakást vagy házat. (Mert most bérleményben lakom, így 10-20 év alatt kifizetem az építés teljes költségeit valaki másnak, ez rossz érzés nekem.)
• Szeretnék jó környéken lakni. (Mert itt elviselhetetlenek a szomszédaim és ez már nagyon zavar.)
• Szeretnék párkapcsolatot. (Mert egyedül unalmas és magányos az életem.)
• Szeretnék gyereket, hogy legyen kivel eltölteni az időmet, mert a férjem sokat van külföldön. (Esetleg a gyermek a magány távoltartásának eszköze lenne?)

Természetesen a példák sarkosak kicsit, azt mégis jól megmutatják, hogy a hiányállapot befolyásolja a kitűzött célt. Mivel a hiányállapot a terv magja, ezért a fához hasonlóan, könnyen lehet, hogy az adott terület hiánya fog gyarapodni a terv kibontakozása során.

Most pedig térjünk vissza az év eleji fogadalmakhoz. Vannak évek, amikor úgy gondolunk a terveinkre, mintha a mesebeli aranyhallal találkoznánk, akit a szegény (éhező) halász talál a hálójában és az aranyhal – a szabadságáért cserébe - teljesíti a halász három kívánságát. Bátrak leszünk és öt vagy tíz célt is megfogalmazunk az aranyhal számára, hogy tudjon választani, melyiket hozza el számunkra. Egyiket sem szokta. Ezek azok a célok, amit a következő Szilveszter éjszakáján a nem teljesült halmazba fogunk rakni. Ezek a tervek azok, amelyek végük szomorúsághoz vezetnek.

Mióta az AnaLog Módszerrel behatóbban foglalkozom, megtanultam, hogy csak arra figyeljek: amikor elindítok egy folyamatot, azt a belső világomban jó érzések támogassák, mert ha ez nincs meg (vagyis nem hallgatok a belső jelzéseimre), a nehézségek fognak tornyosulni az utamban. Fontos különbség, hogy „jó érzésem van” amikor elkezdek valamit, vagy „jó érzés tölt el, ha arra gondolok, hogy valami majd meg fog valósulni a jövőnek egy pontján”. Ez utóbbi szinte biztosan egy jelenlegi hiányérzésből keletkezik, még akkor is, ha ez nem látszik annak számára, aki a tervet megfogalmazza.

Azt is megfigyeltem, hogy el tudom kezdeni a folyamatot rossz érzéssel, csak annak nagyon sok akadálya keletkezik út közben és emiatt nagyon sokba fog kerülni számomra. Nem csupán pénzben, erőfeszítésben is.

Amikor sok évvel ezelőtt A Füzetemet bevágtam a sarokba, egy dolgot megtartottam, az pedig az AnaLog oldások rendszeres gyakorlása. Ezzel a gyakorlattal tudom kormányozni az életemet onnan, ahol nekem rossz - vagyis feszülté tesznek a történések, a nem teljesülő célok – oda, ahol nekem JÓ - vagyis nyugalom és béke vesz körül és áramlik az életem.

Így már halásznom sem kell, hogy találjak egy valamire való aranyhalat.

Miről lesz szó ebben a cikkben?

• Minden függőségben van egy szer és egy érzés, ami a főszerepet játssza, a digitális függőségben is így van ez!
• Vajon Te digitális függő vagy?
• Hogyan lehet kijutni a digitális függésből, ha ott nincs szer?

Mit tekintek függőségnek?

Az az érzelmi állapot, melyben az egyén nem képes saját szándékos elhatározását cselekedetre váltani. Más szavakkal: amikor egy személy életében nem tud vele az megtörténni, amit elhatározott, pedig csak a saját viselkedésén múlik.

Pl. nem szeretne dohányozni, alkoholt inni, füvet szívni, facebook-ot nyitni, online játékot bekapcsolni, pornó oldalakat megnyitni... mégis azt teszi. Mert ha nem teszi meg, olyan mértékű feszültség keríti hatalmába, amelyről elhiszi, hogy kizárólag a „szer” - vagy alkalmazás használata, vagy online játék - segítségével képes megbirkózni.

E cikk további részében a szer kifejezés szinonimája mindazon anyagoknak, melyek a függés tárgyát képezik: cigaretta, e-cigi, alkohol, „videójáték”, nyerő-automata, Facebook, Tik-tok, Pinterest, okostelefon…

Hogyan alakul ki a függés?

Az egyén életében van egy ártatlannak látszó élethelyzet, ahol a függés elkezdődik. Ebben az eseményben az egyén úgy hoz döntést a szernek a használatáról, hogy az a tapasztalatának ellent mond pl: érzi, hogy a cigi rossz ízű és köhögésre ingerli, mégis tovább dohányzik, mert jó az, hiszen a cimborák is azt teszik és mit fognak szólni ha én….?

Pl. I. Az első cigit megelőző belső, tudattalan monológ: „Jobb a cigizni (bár még nem próbáltam, oly sokan cigiznek, nem lehet olyan rossz) és cimborákkal együtt tölteni a szabadidőmet, mint egyedül üldögélni a parkban és nem dohányozni.” E kettőt hasonlítja össze az elméje, az egyikhez hasonló tapasztalata már van (egyedül lenni), azt nagyon nem szeretne, ezért ítéli pozitívnak az ismeretlent. Itt indul útjára a függés.

Pl. II. a tudattalan monológ: „Jobb a számítógép előtt ülni, mint anyámmal kínos beszélgetésbe bonyolódni a lecke tartalmát illetően."

Mivel a játék jutalmazza a cselekvést, jó érzést vált ki a játékosból és ezzel ismétlésre szoktatja. Ebben az esetben test belső rendszerei termelik azt az anyagot, ami a függést okozza.

Endorfin, dopamin, adrenalin… mivel ezek az anyagok viszonylag gyorsan távoznak a szervezetből, arra késztetik az egyént, hogy ismételje azt a tevékenységet, amivel elő tudja állítani őket. Ezek a testben termelt vegyületek pontosan úgy hatnak, mint a dohányzáskor a nikotin. A cigarettafüggő a nikotin jelenlétében nem érzi azt a feszültséget, amit a nikotin nélkül érezni kezd. A nikotin felezési ideje 2 óra. A legtöbb dohányos 2 óránként szívesen rágyújt.

Az endorfin, dopamin, adrenalin… egészen kis mennyiségben vannak jelen a testben, a legtöbb ilyen anyag, 24 órán belül elbomlik vagy a vizelettel távozik a testből és helyette friss termelődik. Mivel nagyon kis mennyiségről van szó, egy pici eltérést is azonnal érzékel az egyén, ez kibillentheti nyugalmi helyzetéből, itt jelenik meg a feszültség a digitális függőnél.

Hogyan lehet kilépni a digitális függőségből?

Ahhoz, hogy az egyén felhagyjon függőségével.

I. lépés. Hogy önmagának beismerje: A „valami” irányítja a tetteimet.

„Valami” = cigaretta, alkohol, virtuális világ, szex képek, facebook, Tik-tok…

II. lépés. Szeretne túllépni a függőségen, már nem akarja, hogy a "valami" irányítsa az életét. „Vissza akarom kapni a szabadságomat!”

III. lépés. Az egyén csak akkor tud megszabadulni a függősége tárgyától, ha szer, vagy digitális tér használat nélkül keletkező feszültségét meg tudja oldani. Amíg a feszültség jelen van, nagyon könnyű visszacsúszni a függő helyzetbe.

Minden függés esetében megtalálható azaz érzelem, ami a szerhasználat elmúltával megjelenik. Pl. amikor egy dohányos nem gyújt rá a saját ritmusa szerint, először egy apró feszültség jelenik meg benne, ahogy az idő múlik e feszültség növekszik, amennyiben ez a feszültség nem volna, gyakorlatilag elfelejtene rágyújtani. A digitális függővel is pontosan így zajlik a folyamat.

A digitális függőségtől való megszabadulás kulcsa abban áll, hogy a feszültséggel az egyén tud-e kezdeni valamit? Sokan döntenek úgy, hogy megtanulnak együtt élni a kialakult feszültséggel. Ez az út is létezik. Hátránya, hogy a félretolt feszültség megkéri a maga jogait, könnyen előfordul hízás, indokolatlan dührohamok, levertség stb. A feszültség célja, hogy az egyént figyelmeztesse valamire, amennyiben nem figyel rá oda, a figyelmeztetés erősödése várható.

Egy kicsit más megközelítésben: Amikor egy social média vagy játék függő, nem kap értesítéseket, vagy nem tudja megnézni a profilját a kedvenc felületén, egy feszültség lesz rajta úrra, ahogyan nő az idő a legutóbbi belépés óta, a feszültség is nőni fog, amint belép a felületre, a feszültség el fog tűnni. A játékok, pontok gyűjtésén keresztül adnak elismerést a játékosnak, a social média felületek, pedig a „like” számával alakítja ki az elismerést.

Történet az 1960-as évekből: gimiben a diákok azzal szórakoztatták magukat unalmas órákon, hogy az iskolai padba a tintás üveg helyére egy pálinkával töltött üveget helyeztek el és az elektromos kábel szigetelését használták rugalmas szívószálként, így fogyasztottak óra alatt alkoholt. Ami elég gyorsan hatott is rájuk.

Történet a 1980-as évekből: egy középiskola diákjai, kitalálták, hogyan lehet óra közben úgy kinyitni az ablakot, hogy a hátsó padban észrevétlen tudjanak cigizni, óra közben és szünetben is, ami természetesen tilos volt az iskola házirendje szerint.

A 2010-es években egy gimnázium diákjai azon versenyeztek, hogy óra közben ki tud olyan tartalmat feltenni a Facebook-ra, amit a követők lájkolnak. Az győzött, aki a legtöbb lájkot gyűjtötte az óra végéig. Biztosan izgalmas volt a tanóra is.

Bízom benne könnyedén felfedezhető, hogy a fenti három történet lényegében azonos érzelmi szálon zajlik, csupán az eszközök mások.

Minden függés esetében van egy szer és egy elfedett érzelem. A szer abban segít az egyénnek, hogy az adott rossz érzéssel ne kelljen találkoznia. A szer jelenlétében az elfedett rossz érzés nem jelenik meg, talán pontosabb ha azt mondom, hogy nem észlelhető. Ezért a szer jelenléte nyugtatólag hat a fogyasztójára. A digitális felület felhasználója a testében termelt (endorfin, dopamin, adrenalin…) vegyületekkel éri el a kívánt hatást.

Természetesen van különbség a szer függők és a digitális függők között. A szer függő, egy a környezetben megtermelt vegyületet visz a be szervezetébe, ez okozza számára a megnyugvást. A digitális függő pedig a saját szervezetében termeli meg azokat a vegyületeket, amitől a függése kialakul. Ez utóbbitól talán éppen ezért nehezebb is megszabadulni, mert nincs cigis doboz, vodkásüveg… ami a környezet figyelmét magára vonja és ezzel a függést jelezné. Persze van kütyü, vagy számítógép, vagy egyéb masina, ami ha nincs a közelében, akkor a hiányérzet meg fog jelenni. Mégis természetes, hogy a közelében van a „telefonja” ezért nehéz tőle eltávolodni.

Az 1950-es 60-as éves években a lakosság 40-45%-a dohányzott, a 2000 évekre ez a szám kb. a felére csökkent. A cigaretta helyére mára digitális függőség került. 2022-ben egy átlagos tini 7-8 órát tölt képernyő előtt, ez megközelítőleg az ébren töltött idő fele. Éves szinten 110-114 nap. A probléma már az öt éveseket is érinti. Olyan ez mintha az óvodás gyerekek is dohányozhatnának a mai korban!

Hogyan lehet megszabadulni a digitális függőségtől?

Fontos kérdés, hogy milyen élethelyzetben van az, aki szeretne a digitális függőségtől megszabadulni?

• Felnőtt, saját jövedelemmel és saját otthonnal rendelkezi? Ők vannak a legkönnyebb helyzetben, mert saját sorsuk kovácsai.
• Felnőtt, aki szüleivel együtt élő digitális függő. Tapasztalataim szerint neki van egy fontos lépése a függőség megszűnésé előtt. Szükséges, hogy megtalálja a módját a szüleitől való eltávolodásnak. Pl. külön lakás, saját jövedelem, szülői támogatás nélküli, önálló élet. Amint ez megvan a függőséggel is lehet foglalkozni.
• Gyermekek a digitális térben. A legtöbb családban a szülők számára a digitális világ egy fajta "villanypásztor", ahova a gyereket el tudja helyezni, nem kell vele foglalkozni, a felnőtt tudja végezni napi feladatait a gyerek pedig csöndben van és nem kell foglalkozni vele, mert: „játszik”! Ez valójában nem játék a gyermek számára. Játéknak az tekinthető, ha a gyermek pl. szaladgál, kiabál, bújócskázik a társaival, legoval épít, apuval vagy a tesókkal társasjátékot játszik.
  Ezen a helyzeten csak a szülő képes változtatni, mert ő van a változás aktív életszakaszban. Amint a szülő képes változtatni saját érzelmi berendezkedésén a gyermekében csökkenni tud a digitális világ (a képernyő) iránti vonzalom. Természetesen ez azzal is jár, hogy a gyerek szeretne a szülővel minőségi időt tölteni, olyan közös időt, amikor a szülő teljes figyelme a gyerekre irányul. Nem az a fontos, hogy ez az idő nagyon hosszú legyen hanem az, hogy rendszeres, a gyerek számára megnyugtató időtartamú, ebben az időben a szülő jelenléte és figyelme nyújtja a biztonságot.

Ki az, aki képes kilépni a digitális függőségből?

Kizárólag az tud megszabadulni a digitális függőségtől, aki saját elhatározásából önként szeretne túllépni az életének e szakaszán. A beszámolok alapján megfigyelhető, hogy digitális eszközök hosszú használata némi levertséget okoz. Létre jön egy fejét lehajtó, mereven maga elé bámuló, lapos lelki állapotot. A legtöbben ezt szeretnék maguk mögött hagyni. Úgy érzik, hogy a digitális térben töltött idő korábban feltöltőleg hatott, ma már lehúzó erőként hat.

Kiút a függőségből!

Az önálló szabadélet lényege, hogy az egyén meg tudja tenni azt, ami neki jó. Amennyiben erre nem képes, mert olyan dolgokat „kell” cselekednie, amit nem szeretne, vagyis nem szívesen végez, akkor egy függő helyzet áll fenn. Más szavakkal, van egy belső jelzés, ami azt az üzenetet küldi, hogy az egyén engedje meg magának, hogy olyan dolgokat cselekedje, ami nem jó számára. Azt a jelet érdemes kijavítani, ami megengedi, hogy az egyén olyan cselekedeteket végezzen, amivel önmagát bántja. Amint az egyén a belső jel szerint cselekszik, visszanyeri szabadságát, hogy azt cselekedje, ami jó neki. Aki képes a belső jelzéssel összhangban cselekedni, az szabad ember, aki nem képes az függő.

A következő videó 2022. november 5-én készült az I. AnaLog Konferencián:

A viselkedésem formálását mindenképpen meg kell előzze egy lépés mégpedig az, hogy van egy elképzelésem a viselkedésem működéséről, egyébként el fogok tévedni…