„Éva! Arra kérem, hogy készüljön fel, egy 20 perces prezentációval. A holland vezetőket nagyon érdekli az Ön projektje. Két hét múlva itt lesznek és szeretnék megtudni, mitől ilyen jók az eredményei. - mosolygott rám a főnököm és elment.
Én meg ott ültem leforrázva. 2 éve dolgozom ezen a projekt, az elején nagyon sok munkát tettem bele. Most már könnyedén működtetem és az eredményem a legjobbak között van, 37 ország 2.000 munkavállalója közül. Mégis, ha arra gondolok, hogy ki kell állnom a vezetők elé beszélni a saját teljesítményemről, minden erőm elhagy, rettegek.”

A fenti mondatokkal indította Éva a személyes találkozót.

Majd a következőkkel foglalta össze a teljes képet: „Ha nem dolgozom jól, nincs helyem a cégnél, ha jól dolgozom, akkor meg el kell mondani, hogyan csináltam. Mind a kettő nagyon nehéz, mégis meghúzva magamat szívesen dolgozok, de kiállni az vezetők elé beszélni, az félelmetesen hangzik!”

Mondhatom én Évának, hogy ne törődjen azzal, hogy retteg a vezetők előtt beszélni, csak csinálja bátran! Ezzel arra késztetem, hogy tolja féle a rossz érzéseit és cselekedjen. Más szavakkal, amikor Éva belső világában megszólal a „vészcsengő” nehéz őt arra kérni, hogy maradjon nyugodt és csak folytassa tovább, amit eddig is csinált. Évát éppen ez a szokás (hogy félre tolja a rossz érzéseit) keverte bajba. A "vészcsengő" azért szólal meg, hogy egy sérülést elkerüljön. Az élet szeretne rámutatni, hogy amennyiben ezt a megoldást választja újabb és újabb sérülések várhatóak.

Éva tehetetlennek érzi magát: ha nem lesz prezentáció, neheztelni fog rá a főnöke.
Ha lesz csak nem sikerül jól, akkor meg a holland vezetők fognak csodálkozni, hogy „ez a béna nő” hogyan került a cég legjobbjai közé?
Olyan mintha Évának nem lenne pozitív belső képe a sikeres prezentációról, nem tudja elképzelni. Ha nem tudja elképzelni, hogyan tudná megvalósítani?

Pillantsunk az események mögé:
Évát az gyötri, hogy ha nem jól teljesít, el fogják utasítani, talán még az előmenetele is megtörik az eredményei dacára.

Csak olyan esemény következményeit tudjuk előre megjósolni, ami valamilyen módon már ismerős számunkra.
Kilenc éves volt Éva, amikor egy tornászversenyen vett részt. Szalaggal a kezében zenére ugrált egy hatalmas szőnyegen. Szerette ezt a sportot és nagyon sokat készült a versenyre. Az edzője azzal bíztatta, hogy ha itt jól teljesít, akkor egy magasabb szintű versenyzési lehetőség nyílik meg előtte. Éva mindent beleadott, negyedik helyezett lett. Ami nem volt elegendő a kvalifikációhoz.
Anyu otthon csodás lakomával készült az ifjú sportoló ünneplésére. Ezért nem jött el megnézni a versenyt.
Ami Évát sokkal jobban bántotta, az az Apja viselkedése volt.
Az eredményhirdetéstől hazáig, nem beszéltek egyetlen szót sem a versenyről, csak a legszükségesebb szavak hangoztak el:
- Készen vagy? Indulhatunk?
- Megyek. ☹

Az utazás másfél óra volt a tornacsarnoktól hazáig. Apu vezette az autót, Éva pedig csendben ült a hátsó ülésen és belül rogyott össze percről - percre jobban. Hiába várta otthon a szeretettel készült lakoma és anyu érdeklődése, Éva sírásban tört ki és bezárkózott a szobájába, csak nagy sokára tudott valamelyest megnyugodni.

Ez az élmény volt az, ami a karrierjét megpecsételte. Nem csak a sport karriert, bár az is eltört azon a napon, hanem Éva minden további előmenetelét befolyásolta. Az egyetemi évek alatt sem szeretett kiállni hallgatóság elé beszélni és a szóbeli vizsgákra is rettegéssel készült. (Bár az egyetemen ez nem szokatlan jelenség.)

Évában kialakult egy viselkedési mintázat: keményen kell hajtanom, hogy valami elismerést kapjak, ha ezek után még meg is kell mutatnom, hogy mit tudok, annak katasztrófa lesz a vége.
Ez a tapasztalatra épülő rossz érzés az évek múlásával egyre erősebb lett benne.
Évának ezzel a mintázattal a lelke mélyén a diploma megszerzése sem volt könnyű feladat, pedig nagyon jó és szorgalmas tanuló volt, a tanárai szerint.

Az AnaLog Találkozó során a közös munkánk eredményeként Éva megtalálta a fenti problémás történetet gyökerét. Egészen pontosan azt a pillanatot, amikor elkezdi a tornát.
Vajon milyen késztetés vitte az első edzésre? Te mit gondolsz?

Évának ezzel a felismeréssel és javítással nyugalom és békesség költözött a szívébe. Képes lett arra, hogy sikeresen elképzelje és felkészüljön a hollandok számára azzal a bizonyos prezentációval. Úgy hallottam, nagy sikere volt.

Innen is gratulálok Évának.

Sebők Zsolt

15 évesen éreztem, hogy az érzelmek összekapcsolódnak valamilyen rendszer alapján. Erről a témáról semmit sem találtam a könyvekben, vagy amit találtam az nem adta meg számomra a megfelelő választ.
Ezért egy napon úgy határoztam, hogy magam járok az ügy végére. Természetesen nem ígérhetem, hogy a megtaláltam a végpontot, csak annyit mondhatok. Találtam valamit, ami gondolatébresztő lehet.
Szeretettel közre adom:

Az itt következő prezentáció
a II. AnaLog Konferencián (2023. nov. 11.) került bemutatásra,
a gondolatokat szerzői jogi védi, a forrás megjelölésével idézhető: (AnaLog Módszer / Sebők Zsolt)

Ebben a cikkben körüljárjuk a féltékenységről kialakult téves elképzeléseket és szeretném megmutatni az olvasónak, hogyan képes levenni a „zöldszemű szörny” koronáját.

Egy kávézó teraszán szólította meg Ádám (48 éves), Évát (36 éves).

Ádám egy megbízóval tárgyalt, egy négylakásos társasház belső festéséről. Már indulni készült, mikor Éva leült a szomszéd asztalhoz, barátnőjét várta, hogy elmesélhesse a hosszú élettársi kapcsolatának lezárását. Miután Ádám végzett a megbeszéléssel, egymásra néztek, majd el is mosolyodtak. Ádám kérdezett valamit, Éva pedig közelebb húzta székét a férfihoz, és úgy válaszolt neki. Mivel Éva barátnője negyedórát késett, ez az idő elegendő volt Ádámnak arra, hogy egy telefonszámot kapjon Évától. Így kezdődött a kapcsolatuk.

Ádám a feleségét és két gyermekét hagyta el kb. 1 éve, mert úgy érezte, hogy a családi élet mindennapjai beárnyékolják festőművészi karrierjét. A különélés kezdeten a művészi tevékenységével is felhagyott. Úgy döntött, soha többé nem fog vászonra festeni. Eleinte szobafestők mellett vállalt segítő munkát, alapozott, glettelt...

Amikor látta és megértette, hogyan működik az építőipar, kezdett kapcsolatokat keresni. Művelt ember lévén ez gyorsan ment neki. Az első társasházi megbízás kiugrási lehetőség lett volna számára, de nem ő volt a befutó. Viselkedése miatt kevés mesterember kereste a társaságát, ezért bevételei erősen ingadoztak.

Éva kozmetikusként dolgozott, naphosszat szemöldököt festett és arcbőrt ápolt. A vendégei szerettek hozzá járni, mert az arc szépítésen és a láb szőrtelenítésen túl a nehézségeik egy darabját is ott hagyták nála, a „baráti” beszélgetések során.

Kb. 50 napja ismerték egymást amikor Ádám egy munkalehetőség miatt Spanyolországba készült és Évát is hívta, tartson vele. Az utazás, egymás társasága, az új helyek és lehetőségek felfedezése lelkesítően hatott a párra. Ádám bevételei és tartalék pénze csak arra volt elegendő, hogy lakást béreljenek. Nagyon örültek amikor megérkezett az első bevétel. Néhány kisebb munka után, a nagy lehetőség elapadni látszott. Éva odahaza lakásra gyűjtött, ezért komoly mennyiségű pénz állt a rendelkezésére, amiből a kezdő részletet tervezte kifizetni. Ezt a megtakarítást is kénytelenek voltak felbontani, hogy napi kiadásaikat fedezni tudják. A harmadik hónap elején Éva úgy érezte, hogy egy új élet lüktet a szíve alatt és nem tévedett.

Mivel Ádámot a megbízások messzire elkerülték, pár héten belül összecsomagoltak és elindultak haza, bőröndjükben a közös élet kudarcának ízével, és a pocakban egy gyermekkel. A pénz hiánya, a lehetőségek bezárulása, a gyermek megjelenése tornyosuló nehézségnek tűnt számukra, mely heves vitákban öltött testet. Még ha hevesen is, a beszélgetések lényegében arról szóltak, hogy kinek és mit kellene másként csinálnia, hogy a család működőképessé váljon?

Pillantsunk be az érzelmek világába!

* Mit él át Éva?

Találkoztam egy csodálatos férfival, közös életünk van egy remek helyen, távol az előző családjától, itt nem érik utol a volt feleség és a két gyerek napi gondjai, mégsem érzem, hogy végezné a dolgát. Kedves velem, ölelget, szeretget, de a pénzt nem képes megteremteni. Azzal vádol, hogy nem figyelek rá és ő így nem tud szárnyalni. Azt mondja: ha így folytatom nem is lesz pénzünk.

Évát nyomasztja, hogy Ádám a kudarcáért őt teszi felelőssé. Éva azt szeretné, ha a párja a gyermekre és őrá figyelne és a munka menne neki gördülékenyen, de nem ez történik.

Ha azzal foglalkozom – gondolja Éva, ami nekem jó és a gyermekemre figyelek, a párom rosszul érzi magát. Ha a férfira figyelek, az meg nekem rossz, mert nekem anyaként a gyermekemre kell figyelnem, ezt mondja egy belső hang.

* Mit él át Ádám?

Találkoztam egy csodálatos nővel, még fél éve sem ismerem, már van egy fészkünk egy mesebeli helyen, leváltunk az otthoni nehézségekről. Csak velem kellene foglalkoznia, attól én sikeres lennék, már nem kergetek álmokat, leszámoltam a vászon pingálásával.

Ádám úgy érzi, hogy a párja nem figyel rá oda, nem támogatja őt. Pedig ha támogatná, akkor ő szárnyalni volna képes, a remek lehetőségek nem mennének el mellette és el tudná tartani a családját.

Minek hatására jelenik meg a bűntudat érzése? Ha megteszem azt, ami nekem jó, az másnak rossz. Ha azt teszem, ami a másiknak jó, az nekem rossz. Ez a mintázat Évát gyötri.

Minek hatására jelenik meg a féltékenység érzése? Amikor a számomra fontos személy figyelmét elfordulni látom, az rossz érzés nekem. Azt akarom, hogy rám figyeljen, de nem teszi meg, ezzel tesz tönkre. Ez a mintázat Ádámot uralja.

A féltékeny ember: akinek az életét a féltékenység befolyásolja, az úgy érzi, őt nem értik meg, nem hallgatják meg, nem figyelnek oda rá, átverik, eltitkolnak előle olyan információkat, amiről úgy érzi, hogy a sikerhez nélkülözhetetlen. Ezeket nem kapja meg vagy nem időben. Egy biztos, hogy a féltékenység érzése a józan ítélőképességet megzavarja, még akkor is, ha a féltékeny ember képes higgadtan viselkedni. Olyan ez, mintha az egyén egy középkori páncél rostélya mögül szemlélné a világot. Korlátozott a kilátás és fél a sérüléstől, ami rövidesen be is fog következni. A rostély nyílásain át beszűrődő kép torzítja a külvilágot és benne a partnert is, legfőképpen az ő hűtlenségének bizonyítékait. A féltékeny ember egy ismeretlen harmadik személyt tekint fájdalma forrásának, akivel nehéz felvenni a harcot, de megoldható. Ahhoz, hogy azzal a bizonyos harmadikkal harcolni lehessen, meg kell találni. Hogy ki vezethet nyomra? Óóóó hát az, aki rendszeresen találkozik vele. „Ez nem lehet más csak a partnerem. Ha követem, minden lépését, minden tettét, rá fogok akadni arra a „csalóra”. A legtöbb féltékeny emberben ez a folyamat tudattalanul zajlik.

A bűntudatban élő ember: akiben két egyforma erős, ellentétes irányú elvárás csap össze (A és B egyszerre):

1. Figyeljek saját magamra és a gyermekemre, ez jó nekem, ez lenne a dolgom, hiszen anya vagyok.
2. Ha nem figyelek a páromra, nem tud teljesíteni, ha nem teljesít, kockáztatja a megélhetésünket.

E két erő hatására Éva folyamatosan kapkodja a figyelmét (A-B-A-B-…), ami oda vezet, hogy egyik helyre sem képes odafigyel rendesen. Hamarosan azt fogja érezni, hogy ő rossz anya és rossz partner.

A harmadik személy: akár fiktív, akár valós személyről van szó, a lényeg ugyanaz. Hogy miért mondom ezt? Ha megkérünk egy féltékeny embert, képzelje el, hogy a partnere egy másik emberre figyel, vele kedves, rá mosolyog, vele táncol…. akkor a rossz érzés azonnal meg fog jelenni benne. Pedig a valóságban a partner senkivel sem kedves (Pl. éppen a munkahelyén ül és számlákat rendezget teljesen egyedül) és csak a féltékeny emberre próbál figyelni. Vagyis a féltékeny embernek elegendő arra gondolni, hogy a párja más valakivel kedves, más valakire figyel - a rossz érzés azonnal megjelenik benne, nem szükséges hozzá a harmadik személy. Ádám és Éva kapcsolatában furcsamód, van harmadik személy, mégpedig Éva szíve alatt. Amikor Ádám ráébred, hogy féltékenységének célpontja a saját gyermeke, ez újabb érzelmeket aktivál benne: bűntudatot és a szégyent. Így Ádám már három aktív érzelemmel küzd, ami azért nehéz, mert a szégyenérzet abban akadályozza, hogy kimondja azt, mi az, ami valójában zavarja. Amíg meg nem találja, nem képes megoldani sem. Ezek a kavargó érzelmek oly mértékig veszik igénybe Ádám figyelmét, hogy nem képes a feladatára koncentrálni és minden zavarni fogja. Ebben a lelki állapotban Ádám nem képes a munkájára figyelni, nem tud pénzt teremteni, nem képes elmondani, hogy mi zavarja. Bekövetkezett a tehetetlenség állapota. Amennyiben ez az állapot hosszabb idegig fennáll, Ádám haragos dúvaddá válik és mindenért a környezetét fogja hibáztatni.

A játszma: Ádám uralkodó féltékenysége megtalálja Éva – bűntudatból eredő - megfelelni vágyó viselkedését. A féltékenység ebben az esetben uralkodóvá, irányítóvá teszi Ádámot. Mivel nincs „uralkodó” „alattvaló” nélkül, így kettejük működése összekapcsolódik. Ádám király azt követeli, hogy Éva rá figyeljen. Éva grófnő bűntudata nem engedi, hogy engedelmeskedjen a király törvényének, hiszen lelkében erősebb parancs uralkodik, a gyermeké a figyelem. A királyt az feszíti, hogy nem kapja meg amit kér, a grófnőt az feszíti, hogy a külső vagy a belső parancsnak engedelmeskedjen. Amennyiben Éva a belső parancsnak engedelmeskedik, a kapcsolat szétesése fenyegeti, ha a külső parancsnak enged - talán a gyermekét veszíti le? A sok konfliktus, vita és érzelmi hullámvasút megcibálja a szereplőket. Senki sincs könnyű helyzetben.

Mi történik, ha nem sikerül megoldást találni?

Nem vagyok jós, nem látok a jövőbe. Annyi mégis elmondható, hogy amennyiben az érzelmek nem változnak meg, a nyugalom érdekében a pár tagjai előbb vagy utóbb a különválás mellett fognak dönteni, mert a jelenlévő feszültségben hosszan nem fognak tudni együtt élni. Minden feszültségnek, fájdalomnak célja van.

Mi a célja a fájdalom megjelenésének?

Tapasztalataim szerint a fájdalom célja, hogy abbahagyjuk azt a cselekvést, ami a fájdalmat kiváltja. (Pl.: szeletelem a kenyeret, és közben az ujjamat megvágom a késsel, a fájdalom arra figyelmeztet, hogy hagyjam abba. Ha nem volna fájdalom, vagy sokkal gyengébb volna, könnyen levághatnám az ujjamat. Ebben a helyzetben tudom, hogy kinek és mit kell megváltoztatnia ahhoz, hogy a fájdalom csökkenjen.) Ha megkérdezném Ádámot és Évát, hogy számukra mi okozza a fájdalmat, mindketten a társuk viselkedésében jelölnék meg a probléma forrását. Azt egyikük sem mondaná: az a gond, hogy én….. ezt érzem. Azt gondolják, hogy a rossz érzést a másik viselkedése váltja ki, valójában a partner viselkedése csupán aktiválja a már ismerős rossz érzést.

A következő négy lépést az olvasó is kipróbálhatja:

1. Kérem, hogy idézzen fel egy beszélgetést, amiben rossz érzése lett.
2. Keresse meg azt a pontot a beszélgetésben, ahol a rossz érzése bekapcsolt.
3. Figyelje meg ezt a rossz érzést.
4. Majd mondjon olyan eseményeket ez életéből, amelyek ugyanezt a rossz érzést váltották ki. Akár több tucat ilyen élményt is fel fog tudni sorolni.

Számomra ez a művelet igazolja, hogy a partner által aktivált érzés, nem most jelent meg első alkalommal, vagyis nem a partner hozta létre.

Hogyan lehet kijutni e játszma fogságából?

A rossz érzéstől csak úgy tudunk megszabadulni, hogy:

• Az én érzésem = az én felelősségem.
• Bennem rejlik a megoldás.
• Ha az itt lévő két pontra nem tudunk magabiztosan válaszolni, akkor az útnak általában neki sem indulunk.

Ha tudunk válaszolni, akkor pedig a változást létrehozó módszer megtalálása okozza a következő nehézséget.

Hogyan működik a megoldás?

Amikor Éva szembesül vele, hogy két parancsnak kellene megfelelnie, melyek ellentétes irányba mozgatják, abban biztos lehet, a következő párkapcsolatában is elő fog állni ugyan ez a helyzet. Akkor már jobb, ha most megoldja. Amint megtalálja a hibás tudattalan minta mélyén a rossz érzést, képes lesz feloldani. Ez a feloldás egyfajta mély, belső megértéssel is együtt jár. Ettől kezdve Éva érzései már nem partnerek Ádám „király-alattvaló” játékához. Éva képessé válik olyan megoldások kivitelezésére, ami Ádámnak nem rossz érzés, neki és a gyermekének pedig kifejezetten jó érzést okoznak.

Természetesen Éva változása következtében nem fog Ádámból elmúlni a féltékenység, csak Éva már nem fogja aktiválni azt. Elképzelhető, hogy Ádám életében meg fog jelenni valaki más (egy testvér, vagy egy kolléga), aki figyelmeztetni fogja a féltékenységére, de ez már egy másik történet.

Maradva Éva és Ádám eseténél, a konfliktus akkor tud megoldódni, ha Éva feloldja bűntudatát és/vagy Ádám a féltékenységét.

Az AnaLog Módszer képes biztosítani az utat és az „idegenvezetőt” egyaránt, amennyiben megvan az elszántság a probléma megoldása iránt.