+36 (70) 30 10 170
Gondolatok a Valentin-nap margójára.
Keresed az igazit? És hogyan csinálod?
Figyeled, hogy mikor leszel szerelmes?
Esetleg megkérsz valakit, hogy mutasson be téged érdekes embereknek?
Régen a családfőnek joga volt a gyermeke számára házastársat választani. Ez volt az elrendezett házasság jogintézménye, ami a XX. század 80-as éveiben szűnt meg Nyugat - Európában. (Vannak országok, ahol ez a szokás még ma is gyakorlat.) Mivel a válások magas száma bizonyítja, hogy a szerelemre épített kapcsolatok nem tartanak "örökké", sokan nosztalgiával gondolnak vissza az elrendezett házasságokra.
"Az elrendezett házasság során az egyénnek lehetősége van visszautasítani az ajánlatot.
Azonban a családi nyomás, a szülők felé irányuló megfelelési kényszer, valamint a hagyományok tisztelete miatt a visszalépés ritkán történt meg." írja a Wikipedia.
Gárdonyi Géza Ida regénye című művét 1920-ban a Pesti Hírlap folytatásos hasábjain ismerhette meg az olvasó. Kötet formájában 1924-ben, vagyis 100 évvel ezelőtt jelent meg először.
A történet egy olyan házasság részleteit tárja fel, ahol két idegen találkozik. Kapcsolatuk valójában egy jól szabályozott szerződés, majd lépésről - lépésre az egymás iránti tisztelet és nagyrabecsülés bizalmat épít a felek között, így lassan egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.
El tudod képzelni, hogy elrendezett házasságot köss?
Mit érzel, ha arra gondolsz, hogy a szüleid választják ki a párodat és van módod megvétózni a választásukat?
Lehet, hogy ők jobban tudják mi lenne jó neked? Meg tudom érteni ha idegenkedsz ettől a folyamattól.
A nyugati kultúra az egyén választását és a szerelmet helyezi előtérbe. Az egyén saját választásával szabad akaratát nyilvánítja ki abban, hogy kihez kíván kapcsolódni. Amennyiben a választás kölcsönös a kapcsolat létrejön. A szerelemből születő kapcsolatoknak is megvannak a nehézségei.
Hogyan jön létre a szerelem?
A logikus elhatározásnak kevés köze van az érzelem kialakulásához. Vagyis a szerelmet nem tudod elhatározni, maximum annak keresését. A szerelem beköszönt! Egy olyan személy formájában, akinek a figyelme feltöltő erővel hat rád.
A szerelem:
A szerelmet legtöbbször kívánatos állapotként írjuk le.
Amikor a szerelmes ember párja távol van, akkor a közelségéről áhítozik. Ezen a ponton mutatkozik meg a szerelem hiányérzeti oldala. Van aki kifejezetten szeret epekedni a párja után. E hiányérzettel a szerelem állapotában senki sem törődik, pedig ez az ami jelzi, hogy talán nem a legjobb úton halad a kapcsolat.
Amivel nem szoktunk számolni:
Amennyiben a szerelmet a belső világunk "mikroszkópja alá helyezzük", a függésnek egy speciális esetével találjuk szembe magunkat. Olyan függésről van szó, ami jó érzést okoz, amíg a társunk jelen van. Amint eltávolodik, nem válaszol, nem tudunk hozzá kapcsolódni, a rossz érzés felüti a fejét. Ahogy telik az idő, ez a rossz érzés lassan erősödik, még akkor is ha tervezett a távolság. (pl. kiküldetés esetén.) Tehát a társ utáni vágyódás jelen van, még akkor is, ha beteljesült a szerelem. A beteljesületlen szerelem pedig maga a szünetnélküli vágyódás, természetesen nevezhetjük álmodozásnak is.
Mitől kezd elmúlni a szerelem?
Attól, hogy egy napon észreveszed, a párodnak "göbe az orra"! Más szavakkal, találsz a viselkedésében egy olyan tényezőt, ami nem tetszik neked. Ez lehet külső jegy, belső tulajdonság, kommunikációs vagy viselkedési probléma. Majd megjelenik egy újabbat probléma, majd egy újabbat... ezzel törve össze a szerelem nimbuszát. "Felszáll a köd".
Az a bizonyos tulajdonság eddig is megvolt. Eleinte szexepilnek tartod vagy csupán érdekesnek (ha egyáltalán észreveszed), majd eljön a nap, amikor az adott tulajdonság zavarni kezd, egyre jobban és jobban.
Ilyenkor mit szoktál tenni? Semmit? Éled tovább a napjaidat? Pedig ez egy nagyon fontos pont a kapcsolatod során. Itt törik össze a szerelem a szívedben.
Amennyiben a kialakuló rossz érzésedet fel tudod dolgozni, elindulsz az elfogadás útján. Feldolgozni annyit jelent, hogy az adott viselkedés észlelése többé már nem billent ki a nyugalmadból.
Ha nem teszel semmit könnyen lehet, hogy szerelemből születő házasság örvénye ránt magával.
Mit tehetsz ha a szerelmi kapcsolatod/házasságod konfliktusai kezdenek egyre nagyobbra nőni? A pároddal töltött wellness hétvége nem garancia a nyugalomra.
Cseréljek partnert?!
Mivel ezt a partnert te magad választottad ki, a következővel is éppen ilyen (vagy nagyon hasonló) gondjaid lesznek, 3-5-10 év múlva. Más szavakkal, a partnered cseréje csak rövidtávon oldja meg a problémádat és még sokba is kerül. Válás = költözés + osztozkodás + ügyvédek + bíróság + új partner... Ez egy nagyon költséges megoldás. És csak remélni tudod, hogy találsz új partner, de az is előfordulhat, hogy nem találsz. (Tudom, olyan is létezik, hogy egyedül jobb mint egy rossz kapcsolatban.)
Ha a jelenlegi kapcsolatban nehézségeid vannak, akkor azoknak a megoldása sokkal célravezetőbb, mint a kapcsolatot eldobni és egy újat felépíteni.
Egy példával élve a válás olyan, mint amikor van egy egész jó autód és a kipufogója elromlik. Hogyan oldod meg? Fizetsz egy embernek, hogy vigye el az autót, hogy ne is lásd többé. Majd vásárolsz egy másikat. (Keresgélés + vételár + átírás + első javítások.) Végre van egy másik jó kocsid. Ennek az új kocsinak a kereke lesz defektes a harmadik hónap végén. Ekkor megint hívod az embert, fizetsz neki, hogy vigye a kocsit a szemed előle? Majd vásárolsz egy harmadikat? Persze ez is egy megoldás, mégis talán jobb lenne megjavítani az első autót, ha egyébként megfelelő a számodra.
Visszatérve a párkapcsolathoz, sokkal könnyebb a kialakuló konfliktusok mentén az érzelmeket rendezni és új szokásokat gyakorlattá tenni, mint a partnert cserélgetni minden egyes konfliktus esetén.
Hogyan lehet az érzelmet változtatni?
Akár szerelmi kapcsolatban, akár elrendezett házasságban élsz, a boldogságod kulcsa ugyanaz: hogyan oldod fel a benned lévő rossz érzéseket? Változol vagy sem? Képes vagy-e a konfliktusokat megnyugtatóan rendezni? Megnyugtatóan = mind két fél számára!
A rossz érzések feloldását az AnaLog Módszer segítségével sokkal könnyebben kivitelezni, mint pl. egy költözést vagy egy titkos randit megszervezni.
Amennyiben szeretnél tájékozódni a válást követő nehézségekről itt találsz egy remek cikket Győri Anditól: https://analogmodszer.hu/elvaltam-hogyan-tovabb/
Boldog Valentin napot!
Sebők Zsolt
AnaLog Mentor
Ez a kisfilm a maga 2,5 percével arra szeretne rámutatni, hogy életünkben a fordulópontok attól válnak lényegessé, hogy mit cselekszünk abban az adott pillanatban.
Hogy mit teszünk abban az "átlagos" pillanatban? Annak függvénye, hogy a megelőző napokban - hónapokban - években milyen tapasztalatokal szereztünk.
Amennyiben ennek a filmnek a főszereplőjét születése óta rendszeresen bíztatják és olyan környezetben nő fel ahol odafigyelnek az igényeire, zenélni tanul, ének órákra járhat ha azt szeretné, rendszeresen meghallgatják ha közönség elé kerül, vagyis odafigyelnek lelki és fizikai igényeire egyaránt, lehetett volna belőle rockénekes.
Amikor a filmben szereplő hölgy 13-14 éves korában ott áll a színpadon, szemben a hallgatósággal és fél attól, hogy énekeljen! Ebben a pillanatban elkezdeni az Ő biztatását, szerintem már késő. Hiszen ha születése óta sok-sok ítélet, szidalmazás és elutasítás érte, amikor a színpadra áll a felhalmozódott elutasítás és szégyenérzet nem engedi, hogy megmutassa önmagát, félni fog! Hogy mitől fél? Attól, hogy - ismét - el lesz utasítva, mint már oly sokszor eddigi élete során.
Amennyiben enged a biztatásnak (ekkor a cselekedetét a megfelelési kényszer irányítja, nem a saját jó érzése) és a rossz érzését félretolja, így egy olyan csapnivaló előadást fog produkálni - legalábbis önmaga szerint, hogy igazolni látja: "Mégsem kellett volna énekelni! Hiba volt kiállni! Éreztem én."
Ezek az érzelmek nem függenek össze azzal, hogy hány énekórán volt és azzal sem, hogy milyen gyönyörű a hangja és azzal sem, hogy anyu mennyire szeretne büszke lenni a gyeremekére.
A kudarc kizárólag azzal a rossz érzessél van kapcsolatban, amit a főhős akkor érez, amikor kiáll a színpadra, hogy megmutassa önmagát.
Hogyan keletkezik az a rossz érzés, ami visszatartja?
Ez egy szubjektív élmény, nagyon sok változata létezik.
Most csak egyet mutatok be, ami talán segít megérteni az érzelem mecanizmusát.
Kérlek képzeld el, hogy főhős (Klári) 4 éves, az oviban sok-sok verset tanultak meg az anyák napi ünnepségre.
Anyu ott volt az ünnepségen, könnyes szemmel meghallgatta a verseket a lányától. Csodaszép volt az előadás. A főhős is jól érezte magát.
Hétvégén a nagyival együtt több rokon is érkezik a családhoz látogatóba.
Anyu nagyon büszke a lányára és a következőket mondja:
"Klárikám gyere kérlek, mond el azt a szép verset a nagyinak és a többieknek, amit az oviban tanultál!"
Klárika jön és selypítős cérna hangján elmondja a verset, majd a végén a felnőttek nagyot nevetnek, mert hát: "olyan cuki ez a gyerek!"
És Klári ezen a ponton azt éli át, hogy a Ő nem akarta, de anyu kérésére megmutatta mit tud! Megtette és kinevették, NEM szeretne többé közönség előtt szerepelni.
Klári retteg, ezért:
* nem szereti, ha az osztály előtt kell felelnie,
* nem szereti, ha a rajzórán készített művét a tanár körbe hordozza, hogy mindenki látassa,
* nem szereti, ha szavaló versenyre hívják,
* nem szereti, ha fel kell állnia, mert díjat kapott a fizikából elért eredményeiért,
* nem szereti, ha énekelni kell egyedül a színpadon,
* nem szereti, ha prezentációt kell tartani a munkahelyén,
* nem szereti, ha meg kell szólalni az egyik munkamegbeszélésen,
* nem szereti, ha a párja népes rokonság előtt kéri meg a kezét.... stb.
A legfőbb gond az, hogy mire Klári 30 éves lesz, már nem tudja, hogy mit szeretne, csak azt tudja, hogy mit NEM.
Összefoglalva: a bíztatás révén szép eredményeket lehet elérni, főként 30-40 éves kor alatt.
Kb. 40 év felett a lámpaláz elmúlasztásához nem elegendő a biztatás és a rossz érzés elmulasztásához nem elegendő a pozitív gondolkodás sem. Sőt, nem elegendő azt az élményt felidézni és átformálni, hogy "15 évesen nem tudtam megszólalni a kerületi szavaló versenyen, pedig tudtam a verset."
A rossz érzés megoldása (feloldása) sokkal mélyebben gyökerezik, talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy máshol található. Az AnaLog Módszer révén a rossz érzés hátterében lévő élmények sorozata elérhetővé válik és nem csak elérhető, hanem át is alakítható olymódon, a rossz érzés megszünjön és a biztatásra többé ne legyen szükség. Ez a folyamat segiti a rossz érzés és a hozzá kapcsolódó viselkedés minta átalakulását. Amikor a folyamat a végéhez ért, a főhős ki tud állni hallgatóság elé, hogy megmutassa önmagát, ahogyan szeretné: dalban, versben, prózában vagy prezentációban az szabadon választott és Ő tudni fogja, hogy melyiket válassza.
Sebők Zsolt
AnaLog Mentor
Ui:
Amikor 7 éves volt és olvasni tanultunk az iskolában. Az egyik tanárunk azt várta el, hogy üljünk, egyenes háttal, hátra tett kézzel, összezárt lábakkal, a könyv előttünk a padon, nyitva az olvasmánynál, akit a tanár szólított annak kellett folytatnia az olvasást. A tanár kezében volt egy hosszú pálca és ha nem tudtuk folytatni az olvasmányt, rávágott a könyv feletti részen az asztalunkra. Ezzel akart figyelmeztetni és biztatni. Mire én következtem már annyira rettegtem, hogy a nevemet sem tudtam volna megmondani (otthon nálunk nem volt se pálca, se fakanál, se hangoskodás, ezért nekem ez egy feszültség keltő helyzet volt), hogy az olvasmányban hol tartunk azt végképp nem tudtam. Ezért aztán sűrűn csattant a pálca az asztalomon. Egy hasonóan "jó szándékú" tanár segített megbukni harmadikban félévkor olvasásból. Megtanutam, hogy ha sokan figyelnek rám, akkor abból valami baj lesz.
23 évesen egy nagyon biztonságos és támogató közegben kerültem ismét hallgatóság elé, 30 cégvezető ült a széksorokban, akkor annyira izgultam, hogy nem tudtam figyelni az előttem lévő és az utánam következő előadókra. Mindössze 1,5 percig beszéltem, azt sem tudom mit mondtam. Hamar megtanultam, hogy mit kezdjek azzal az izgalommal, ami szereplés előtt kerít hatalmába. Ezzel a tanulsággal/tudással dolgoztam trénerként több mint 20 évig, naponta hallgatóság előtt állva. Az AnaLog Módszerrel a saját változásom útján eljuttatott arra a pontra, hogy a szereplés előtti izgalom elmaradt, lelkesedéssé alakult át.
Az álmodó című film, (2005, írta és rendezte: John Gatins) igaz történet alapján készült.
A történet egy lányról és egy versenylóról szól. A lány egy hanyatló lovas farmra született és arról álmodik, hogy az ő lova lesz az év bajnoka. Nem azért, hogy sok pénzt keressen, nem azért, hogy híres legyen, nem azért, hogy a lova értékes legyen, hanem azért mert egy versenylónak az az útja, hogy fut. És ha már fut azt végezze a legmagasabb színvonalon, hogy azt tehesse, amire született, amiben jó.
A nagyapja inspirációjára lány a következő belső képet fogalmazza meg:
(Ezt láthatod a filmrészletben.)
“Bajnokok bajnoka vagyok,
Ha futok remeg a föld,
Az ég megnyílik és halandók ujjonganak.
A diadal útja,
És tiszteletkört teszek a tulajjal,
Aki virágos takarót tesz rám.”
A kép valóra is válik, sőt olyan híres lesz ez a történet, hogy filmet készítenek belőle.
Ide összegyűjtöttem azokat a tényezőket, amik a célkitűzési módszert vagy más szavakkal a teremtést működőképessé teszik.
A teremtés elemei:
Mitől lehet az, hogy a vannak célok amik nem teljesülnek?
Amennyiben a belső képben rossz érzések, más szavakkal gátlások vannak beágyazva, a gátlás = “gát amit LÁSs) is megteremtődik, hogy megtudd figyelni! Ezért fogja akadályozni a célod elérését.
Ha ez a helyzet ismétlődik akkor abban biztos lehetsz, hogy valamilyen gátló tényező van a belső kép és a megvalósulás között.
Az AnaLog Módszer abban nyújt támogatást, hogy ha az ismétlődés mentén felismerted az akadályt, akkor feltárd annak gyökerét és meg tudd old az utadban lévő nehézségeket.
Sebők Zsolt
AnaLog Mentor
Ui.
Miközben ezt a cikket írtam eszembe jutott, hogy amikor a gyerekeim 1-2-3 évesek voltak gyakran kérték, hogy a “számmal” meséljek. Ez azt jelentette, hogy este elalvás előtt a mesekönyv felolvasását követően a magam meséjét is mondjam el nekik.
A szájjal mondott mesék között is volt egy favorit, ami a kutyáról, a cicáról, a lóról szólt no meg két gyerekről, akik egy dombon élnek. Akkor még Budapesten laktunk, ma egy kis faluban.
Ha visszagondolok a 10-12 évvel ezelőtti estékre, talán többször mondtam el a kutya, a cica és a ló meséjét mint bármilyen írott mesét.
Ahogy ülök a gépemnél és írom ezeket a sorokat az asztalomtól 2-3 méterre lovak legelnek a kertünkben. Az itt látható képeket a házunk ablakából fotóztam. Sok éve a lovak benne voltak a belső képeinkben, ma pedig itt legelnek a kertünkben. Nem a saját lovaink (az egyik szomszéd legeltet nálunk), nem a mi gondunk, de mi a gyönyörűségünk. Természetesen kutyánk is van és a macskánk a faluban lakik. Létezik ennél nagyobb csoda?
„Éva! Arra kérem, hogy készüljön fel, egy 20 perces prezentációval. A holland vezetőket nagyon érdekli az Ön projektje. Két hét múlva itt lesznek és szeretnék megtudni, mitől ilyen jók az eredményei. - mosolygott rám a főnököm és elment.
Én meg ott ültem leforrázva. 2 éve dolgozom ezen a projekt, az elején nagyon sok munkát tettem bele. Most már könnyedén működtetem és az eredményem a legjobbak között van, 37 ország 2.000 munkavállalója közül. Mégis, ha arra gondolok, hogy ki kell állnom a vezetők elé beszélni a saját teljesítményemről, minden erőm elhagy, rettegek.”
A fenti mondatokkal indította Éva a személyes találkozót.
Majd a következőkkel foglalta össze a teljes képet: „Ha nem dolgozom jól, nincs helyem a cégnél, ha jól dolgozom, akkor meg el kell mondani, hogyan csináltam. Mind a kettő nagyon nehéz, mégis meghúzva magamat szívesen dolgozok, de kiállni az vezetők elé beszélni, az félelmetesen hangzik!”
Mondhatom én Évának, hogy ne törődjen azzal, hogy retteg a vezetők előtt beszélni, csak csinálja bátran! Ezzel arra késztetem, hogy tolja féle a rossz érzéseit és cselekedjen. Más szavakkal, amikor Éva belső világában megszólal a „vészcsengő” nehéz őt arra kérni, hogy maradjon nyugodt és csak folytassa tovább, amit eddig is csinált. Évát éppen ez a szokás (hogy félre tolja a rossz érzéseit) keverte bajba. A "vészcsengő" azért szólal meg, hogy egy sérülést elkerüljön. Az élet szeretne rámutatni, hogy amennyiben ezt a megoldást választja újabb és újabb sérülések várhatóak.
Éva tehetetlennek érzi magát: ha nem lesz prezentáció, neheztelni fog rá a főnöke.
Ha lesz csak nem sikerül jól, akkor meg a holland vezetők fognak csodálkozni, hogy „ez a béna nő” hogyan került a cég legjobbjai közé?
Olyan mintha Évának nem lenne pozitív belső képe a sikeres prezentációról, nem tudja elképzelni. Ha nem tudja elképzelni, hogyan tudná megvalósítani?
Pillantsunk az események mögé:
Évát az gyötri, hogy ha nem jól teljesít, el fogják utasítani, talán még az előmenetele is megtörik az eredményei dacára.
Csak olyan esemény következményeit tudjuk előre megjósolni, ami valamilyen módon már ismerős számunkra.
Kilenc éves volt Éva, amikor egy tornászversenyen vett részt. Szalaggal a kezében zenére ugrált egy hatalmas szőnyegen. Szerette ezt a sportot és nagyon sokat készült a versenyre. Az edzője azzal bíztatta, hogy ha itt jól teljesít, akkor egy magasabb szintű versenyzési lehetőség nyílik meg előtte. Éva mindent beleadott, negyedik helyezett lett. Ami nem volt elegendő a kvalifikációhoz.
Anyu otthon csodás lakomával készült az ifjú sportoló ünneplésére. Ezért nem jött el megnézni a versenyt.
Ami Évát sokkal jobban bántotta, az az Apja viselkedése volt.
Az eredményhirdetéstől hazáig, nem beszéltek egyetlen szót sem a versenyről, csak a legszükségesebb szavak hangoztak el:
- Készen vagy? Indulhatunk?
- Megyek. ☹
Az utazás másfél óra volt a tornacsarnoktól hazáig. Apu vezette az autót, Éva pedig csendben ült a hátsó ülésen és belül rogyott össze percről - percre jobban. Hiába várta otthon a szeretettel készült lakoma és anyu érdeklődése, Éva sírásban tört ki és bezárkózott a szobájába, csak nagy sokára tudott valamelyest megnyugodni.
Ez az élmény volt az, ami a karrierjét megpecsételte. Nem csak a sport karriert, bár az is eltört azon a napon, hanem Éva minden további előmenetelét befolyásolta. Az egyetemi évek alatt sem szeretett kiállni hallgatóság elé beszélni és a szóbeli vizsgákra is rettegéssel készült. (Bár az egyetemen ez nem szokatlan jelenség.)
Évában kialakult egy viselkedési mintázat: keményen kell hajtanom, hogy valami elismerést kapjak, ha ezek után még meg is kell mutatnom, hogy mit tudok, annak katasztrófa lesz a vége.
Ez a tapasztalatra épülő rossz érzés az évek múlásával egyre erősebb lett benne.
Évának ezzel a mintázattal a lelke mélyén a diploma megszerzése sem volt könnyű feladat, pedig nagyon jó és szorgalmas tanuló volt, a tanárai szerint.
Az AnaLog Találkozó során a közös munkánk eredményeként Éva megtalálta a fenti problémás történetet gyökerét. Egészen pontosan azt a pillanatot, amikor elkezdi a tornát.
Vajon milyen késztetés vitte az első edzésre? Te mit gondolsz?
Évának ezzel a felismeréssel és javítással nyugalom és békesség költözött a szívébe. Képes lett arra, hogy sikeresen elképzelje és felkészüljön a hollandok számára azzal a bizonyos prezentációval. Úgy hallottam, nagy sikere volt.
Innen is gratulálok Évának.
Sebők Zsolt
A hírlevelünk ingyenes szolgáltatás, havi maximum 1-2 alkalommal küldjük el. Ezen keresztül értesülhetsz a blogban megjelenő új írásokról is.
A hírlevélre történő feliratkozás semmilyen kötöttséggel nem jár, bármikor leiratkozhatsz róla. A feliratkozást követően megerősítő emailt küldünk a megadott email címre. Ha téves email címet adtál meg, vagy más iratkozott fel a nevedben, akkor az adataidat azonnal törölheted. Az adataidat harmadik fél számára nem teszem elérhetővé, és más célra nem használom fel.