A találkozó után könnyűnek, szabadnak éreztem magam, de tudtam, idővel jön majd a feketeleves.
Ördögi csata volt, de csak agyban.
Semmi testi tünet, semmi éhínség, semmi remegés! Így hát nem is éreztem szükségét, hogy kezembe vegyek egy cigit és meggyújtsam.
Pár hete az egyik képzésen egy érdekes feladatot kaptunk. Párt kellett választanunk magunknak és bő tíz percen keresztül „utánozni” kellett a másikat, mintha belebújnánk a bőrébe. Egy fiatal srácot kaptam páromul, aki kissé feszengve ment bele ebbe a helyzetbe, és néhány perc múlva, jobb ötlet híján kiment az erkélyre. Mosolyogva követtem, tudtam, most rá fog gyújtani. Azt is tudtam, nekem ezt nem kell megtennem, csak, ha úgy döntök.
Melléültem, nyúltam a cigarettás doboz felé, kivettem egy szál cigit, kezembe vettem, és anélkül, hogy meggyújtottam volna, beleszívtam, kifújtam a füstöt, leráztam a hamut… ugyanúgy, ahogyan ő tette. Egy rövid villanásnyi időre átsuhant az agyamon, hogy meggyújtom, aztán mégsem.
Most úgy érzem, ez az utolsó leszokásom. 2013. október 22. 12.30 – azóta nem gyújtotta rá.
Köszönettel, Gombos Brigitta
Idea Tanácsadó Iroda tulajdonosa
2022. január 3-a van.
